Hessen

1. a régi Németországnak a Rajna és Weser közt fekvő része, amelyben, midőn a rómaiak hódító hadai a Rajnáig nyomultak elő, a Catti v. Chatti nevü germán törzs lakott. A nagy frank birodalom feloszlása után a X. sz. 2. felében történik említés egy külön H.-i grófságról (Hessia, Hessische Gau), amely a frank hercegeknek, illetőleg császároknak volt alárendelve. Körülbelül 1130-ig grófjaik Werner v. Gison nevet viseltek. IV. Gison leánya Türingia grófjához menvén nőül, H. is Türingia grófjainak birtokába került; de 1263. ezektől különvált és azóta saját fejedelmi család a férfi ágában kihalt, ennek unokahuga Zsófia, Henrik brabanti herceg neje követelte fia, I. (Gyermek) Henrik részére H.-t, aki azt a mondott évben meg is kapta. Nassaui Adolf, német császár 1292. H.-t közvetetlen császári hűbérnek nyilvánította. Henrik pedig székhelyévé Casselt tette. Utódai részint az egész H.-en, részint annak csak egy részén Felső-vagy Alsó H.-en uralkodtak. Ez utóbbinak Cassel, az előbbinek Marburg volt a fővárosa. III. Henrik (1458-83) házasság utján megnagyobbította birtokát a Katzenellenbogen grófsággal (Nassauban). I. (Nagylelkü) Fülöp (megh. 1567.), aki az egészH.-t egyesítette uralma alatt, 1527. a marburgi egyetemet alapította és a reformáció terjesztésében tevékeny részt vett, végrendeletileg négy fia közt osztotta föl birtokait. IV. Vilmos a birtokainak felét kapta Cassel fővárossal, IV. Lajos ¹/₄ -ét (Felső-Hessent és Niddát) Marburggal, II. Fülöp ¹/₈ -át (Alsó-Katzenellenbogent) Darmstadttal. Mivel azonban II. Fülöp 1583. és IV. Lajos 1604. örökösök nélkül haltak el, H.-ből két tartomány alakult: H.-Cassel (l. o.) és H.-Darmstadt (l. o.). V.ö. Teuthorn, Augsfürliche Geschichte der H. (11 kötet, 1777-80) és Rommel, Geschichte v. H. (10 kötet, 1820-58).

2. H. (Grossherzogtum H.) vagy H..-Darmstadt, a német birodalomhoz tartozó nagyhercegség, kiterjedésére nézve a 7., lakóinak számára nézva a 6. szövetséges állam. Kisebb, elkülönített részeitől eltekintve, két főrésze az é. sz. 49° 24" és 50° 50", a k. h. 7° 51" és 9° 39" közt fekszik. Két forésze közül, amelyeket egymástól 6-10 km. széles porosz terület választ el, az É-it, Felső-H.-t egészen porosz terület fogja körül; D-i részét, Starkenburgot és Rajnai-H.-t, porosz, bajor és bádeni területek határolják. Az elkülönített apró részek közül 7 Starkenburghoz és 4 Felső-H.-hez tartozik. Az É-i rész területe 3288, a D-ié 4393 km². Felület és vizek. Az É-i részt nagyobbára a Volgesberg nevü bezalt hegytömeg takarja, amelynek legnagyobb csúcsai az Oberwald, a Taufstein (772 m.), a Geisselstein stb. 650-772 m. magasak. A Volgeslberget É-ra dombok csatolják a Rajnai-palahegységhez, D-en pedig Friedberg körül a Taunus kiágazásai a Wintersteinban 589 m.-nyi magasságot érnek el. A vizek a Vogelsbergről mint centrumból minden irányban folynak: K-en és É-on a Lüder, Altfell, Schwalm stb., a Fulda baloldali mellékvizei; Ény-on az Ohm; Ny-on és D-en a Wetter, Horla, Nidda és Nidder, a Seemen és más közvetett v. közvetlen mellékvizei a Majnának. A Vogelsbergtől Ny-ra s Dny-ra a termékeny Wetterau terül el. A D-i nagyobb rész K-i felében. Starkenburg tartományban az Oden-erdő kúpjai (a legmagasabbak: a Hardberg 592 m., a Felsberg 671 m. stb.) emelkednek, mig a Rajnamelléki rész, valamint a Rajnai-H. is sik föld; ez utóbbinak csak Dny-i széleit takarják a Hardtberg 592 m., a Felsberg 671 m. stb.) emelkednek, mig a Rajnamelléki rész, valamint a Rajnai-H. is sik föld; ez utóbbinak csak Dny-i széleit takarják a Hardt végső ágai, amelyek az Eichelbergben (321 m.) érik el a legnagyobb magasságukat. Starkenburgot a Rajnai-H.-től a Rajna választja el. Az előbbiben a Gersprenz és Mümling a Majnába, a Weschnitz és a Modau a Rajnába folynak. Rajnai H.-ben a Selz, Pfrimm és a Neckar a nagyobb vizek. Az éghajlat a sikon enyhe, a hegyek közt már meglehetősen zord. A fővárosban az évi középhőmérséklet 9,8°; az évi csapadék 710 mm. Mezőgazdaság. A szelid éghajlat alatt a Wetterauban és Rajnai-H.-ben a föld nagyon termékeny; a zordabb éghajlatu vidékeken kevésbé. Az 1882. összeirás szerint szántóföld és kert 381.143 ha. (49,6%), rétek és legelők 100.529 ha. (13,1%), szőllők 10.825 ha. (1,4%), erdőség 239.230 ha. (31,2%). A szántóföldek és kertek területéből 1892. buzával volt bevetve 40.996 ha. (10,8%), rozzsal 62.880 ha. (16,5%), árpával 57.425 ha. (15,1), zabbal 46.158 ha. (12,1%), burgonyával 67.129 ha. (17,6%) és takarmány-növénnyel 47.504 ha. (12,5%), ugyanekkor az aratás eredménye volt: 77.978 t. zab, 762.300 t. burgonya. A gyümölcs majdnem mindenütt jól fizet; a gyümölcsfák száma meghaladja a 2 milliót. A szőllőt leginkább Starkenburgban és Rajnai-H.-ben termesztik. Legjobb borok teremnek: Wormsnál (Liebfrauenmilch), Nierstein, Ingelheim, Laubenheim stb. mellett. Az évi termék értékét 72 millió márkára becsülik. Az állattenyésztés ágai közül legjobban a szarvasmarhatenyésztés virágzik; a lótenyésztésnek a kisbirtokok nagy száma nagy hátrányára van; a juhtenyésztés csak a Voglsbergen és az Oden-erőd egyes részeiben található, de hanyatlóban van; e helyett a sertéstenyésztés emelkedik. Az állatállomány 52.449 darab ló, 320.670 szarvasmarha, 90.939 juh, 245.868 sertés és 115.069 kecske. A bányászatnak csak Felső-H.-ben van jelentősége. A bányák összes száma 35; ezek termeltek 221.343 t. barnaszenet, 165.531 t. vasércet és 15.122 t. konyhasót. Ezeken kivül vannak homok- és mészkő-, márvány -, bazal-, diorit-, gránit-, porfir- stb. bányák. Jelentősek a tőzegrétegek és az agyagrétegek, különösen Hainstadtnál.

A lakosság, ipar és kereskedelem. Az 1890-ki népszámlálás szerint H.-nek összes lakossága volt 992.883 (1880. 936.340); köztük volt 492.348 férfi, 500.535 nő; vallásra nézva 666.118 evangelikus (67%) róm. kat. 293.632 (30%), 7409 egyéb keresztény, 25.531 izraelita és 193 más vallásu; a kivándorlók száma volt 1992, 1716. (A H.-i népviseletet l. az Európai népviselet kép-mellékleten VI.köt.) Az iparágak közt egyike a legfontosabbaknak bőrgyártás (Worms, Mainz, Offenbach, Bensheim) és a bőr feldolgozása (Offenbach, Mainz); jelentékeny továbbá a dohány-, gép-, kémiai cikkek és orvosi szerek gyártása (Darmstadt, Offenbach, Mainz, Auerbach), a szövőipar (Alsfel, Lauterbach, Schotten, Giessen járásokban), fizikai készülékek készítése (Giessen), hangszerek varrógépek és biciklik készítése Rüsselsheim), konzervek és pezsgőborok készítése (Mainz). Cukorgyár van 2 Felső-H.-ben és 1 Starkenburgban; a müködő sörgyárak száma: 196, 1.007,230 hl. évi termeléssel; a szeszgyáraké 253. A forgalom szolgálatában áll 924,5 km. hosszu vasuti hálózat; igen jó karban álló országutak és a Rajna, amelyen igen élénk a közlekedés. A kivitel főcikkei: a bőr és bőráruk, rövid- és diszáruk, válaszon és vászonáruk, papir és tapéta, hangszerek, matematikai és fizikai szerek, kémiai készülékek, bor és szivarok; a behozatalé: pamut, gyapju, len, kender, selyem és selyemáruk, üvegáruk, szén, gabona, liszt, gyarmatáruk, üvegáruk, szén, gabona, liszt, gyarmatáruk, dohány stb. Oktatásügy és közlekedés. Egyetem van Giessenben és politechnikum Darmstadtban. A középiskolák közül legtöbb a reáliskola (15); gimnázium van 8, reálgimnázium pedig 4. A népiskolák száma 993 egyszerü és 906 továbbképző. Vannak azonkivül tanító- és tanítóképző intézetek, felsőbb leány- és különböző szakiskolák; ez utóbbiak közül jelentékenyebbek a gazdasági főiskola Giessenben, a szövőiskola Lauterbachban. Nyilvános könyvtárak: az udvari könyvtár Darmastadtban, az egyetemi könyvtár Giessenben, a városi könyvtár Mainzban. A közművelődési intézetek közül a legjelentékenyebbek a siketnéma-, vakok intézetein, árvaházakon kivül a muzeum Darmastadtban, a római-germán muzeum Mainzban stb.

Alkotmány és közigazgatás. H. örökös monakia, amelynek alkotmánya az 1820 dec. 17. megszabott, 1856., 1862. és 1872. módosított alaptörvényen nyugszik. A törvényhozó hatalmat a két házból álló országgyülés gyakorolja a királyi felség cimet viselő nagyherceggel együtt. Az első kamara tagjai az uralkodó család nagykoru tagjai, a mainzi római katolikus érsek, az evangelikus prelátus, a giesseni egyetemi kancellár, bizonyos számu nemesi család fejei, a nemesektől választott 2 és a nagyherceg által élethossziglan kinevezett, legfölebb 12 tag. A második kamra áll 10, a nagyobbak városok és 40 a kisebb városok és községek által 6 évre választott tagból. Ez utóbbit a nagyherceg feloszlathatja. Mindkét kamara legalább minden 3-ik évben a 3-3 évre terjedő költségvetés megszavazása végett egybehivandó. A végrehajtó hatalmat az állam- (aki egyszersmind külügyi), a belügyi (aki egyszersmind oktatás- és igazságügyi) és a pénzügyminiszter (ki egyszersmind kereskedelmi miniszter) által gyakorolja. Közigazgatási szempontból H. 3 tartományra: Starkenburg, Felső-H. és Rajnai H.-re; e három tartomány pedig 18 járásra oszlik. A székhely Darmstadt (l.o.). A katonaság a porosz katonaságba van beolvasztva és a német császárnak esküszik hűséget. Az évi rendes bevétel az 1891-94-ki időszakra 24.653.219, a rendkivüli 7.421.971 a rendes kiadás 24.129.751, a rendkivüli 4.626.913 márka; az államadósság: 35.332.747 márka.

Története. H. története a brabanti fejedelmi házból származó I. Fülöp, hesseni tartománygróf végrendeletével kezdődik, aki országát 1567. Vilmos, Lajos, Fülöp és György fiai között felosztotta. Ekkor I. György 7 járást kapott, s többi között Darmstadt városát is, melyet székhelyévé választott. Fia és utóda V. Lajos 1596-1626-ig uralkodott és Marburgot örökölte. Ő alapította a giesseni (lutheránus) egyetemet (1607) és ő hozta be az elsőszülött jog szerinti örökösödést, Frigyes öccsének pedig kárpótlásul (1622) a homburgi kerületet engedte át. Fia, II. György alatt (1626-61) az ország sokat szenvedett a 30 éves háboru iszonyaitól, melyek megszüntével György különösen az iskolaügy helyreállítása körül szerzett érdemeket. Fia, VI. Lajos (1661-1678) a giesseni egyetem és több gimnázium mecenása volt, Ernő Lajos ellenben (II. György ifjabb fia) 1678-1739., XIV. Lajos udvari pompáját utánozta és adóssággal terhelte kis országát, mely a francia háboruk súlya alatt amugy is roskadozott. Az ő fia, VIII. Lajos (1739-1768) a hanaui és lichtenbergi grófságot csatolta H.-hoz, de annyit költött a vadászatra, hogy országát már-már csődbe juttatta. Fia, IX. Lajos (1768-1790) és ennek neje, a nagy Karolina kevesebbet költöttek Pirmasenzbe áthelyezett szerény udvarukban, de a Moser báró által kezdeményezett pénzügyi reformokat mégis elejtették. IX. Lajos fia, X. Lajos (1790-1830) megélte a szerencsétlen francia háborukat, melyek folyamán (1801) a Rajnán tul fekvő lichtenbergi uradalmat, 1803. pedig a lichtenaui, emsi, katzellenbogeni és más kerületekről (összesen 2200 km²-ről) lemondania kellett, kárpótlásul azonban Heppenheimot, Gernsheimot, Seligenstadtot és több szekularizált egyházi birtokot, összesen 6000 km² területet kapott. Miután X. Lajos a Rajnaszövetségnek tagja lett (1806 aug. 14.), Napoleon császár engedelmével I. Lajos (l.o.) néven a főhercegi cimet vette fel. Egyébiránt ő is kénytelen volt Napoleont pénzzel és katonákkal támogatni. De mihelyt Napoleon szerencsecsillaga letünt, Lajos is elpártolt tőle és 1813 nov. 2. a Dörningheimben kötött szerződés értelmében a szövetségesekhez csatlakozott. A bécsi kongresszus határozata nem kedvezett H.-nek, mely ugyan Mainz és Kastel városokat, valamint Worms és Alzei vidékét kapta, de viszont az É-i és K-i határon tetemes földdarabot volt kénytelen átengedni Porosz- és Bajorországnak. Területe egészben véve kisebbedett, a lakosság száma ellenben alig változott. Hessen-Homburg, mely a XIX. sz. eleje óta H.-hoz tartozott, ujra különvált és a német Bundnak önálló tagja lett. Utódját II. Lajost (1830-48) az 1847--49. országgyülés a párisi februári forradalom hatása alatt arra kényszerítette, hogy fiát kormánytársul maga mellé fogadja és azután nagyszámu szabadelvü törvényjavaslatot szentesítsen. Ezeknek a kidolgozása részben már az uj miniszterelnök, Gagern Henrik (l.o.) érdeme, kit azonban (máj.) a frankfurti parlament elnökévé választotta, amikor azután Jaup lett a (hesseni) kabinet feje. Jun. 16. meghalt II. Lajos, kit fia, III. Lajos követett a trónon (1848-1877). Közreműködésével létesült az uj választási törvény, mely a két kamara egymáshoz való viszonyát is szabályozta. 1850 okt. 9. felfüggesztette az 1849-iki választási törvényt és az uj országgyülés nemcsak ezt az államcsinyt hagyta jóvá, hanem a többi rakcionárius törvényjavaslatot is helybenhagyta. Az 1859. gyülésen a már 1854. kötött, de mostanig titkolt Mainz-Darmstadti konvenció hozta a kedélyeket némi forrongásba, mely egyezség a mainzi érsek hatalmát a hesseni katolikusok fölött tetemesen növelte. Az uj, szigoru sajtótörvény hasonlóan növesztette a közelégületlenséget, mely elvégre az 1862 nov. 10-én megnyilt országgyülésen élesen kitört. Csak nagy nehezen tudta a kormány a költségvetés megszavazását keresztülvinni, a többi kérdésekben vereséget szenvedett. 1866 márc. 24. az ország területe az utolsó hessen-homburgi tartománygróf elhunyta folytán a kis Hessen-Homburggal növekedett. Az 1866. osztrák-porosz háboru küszöbén III. Lajos Ausztriával tartott és csekély hada a poroszok ellen küzdött. A szerencse azonban ez az utóbbiakra mosolygott és igy III. Lajosnak az 1866 szept. 6. kötött békéban 3 millió forintnyi hadisarcot kellett fizetnie, Hessen-Homburgot a biedenkopfi és vöhli kerületet egészen, a giesseni kerületnek pedig É-i felét a poroszoknak átengedni, a postát egészen a porosz kormánynak alárendelni és végre abba is beleegyezni, hogy a Majna vonalától É-ra fekvő területet az É.-német szövetséghez csatoltassék. 1867 ápr. 7. Bismarck katonai egyeztségre lépett III. Lajossal, melynek értelmében porosz tisztek H. honvédelmét porosz mintára átalakították és a H. által kiállítandó dandár az É.-német hadseregbe osztatott be; III. Lajosnak azonfelül véd- és dacszövetséget is kellett Poroszországgal kötnie. 1868 jun. 15. Poroszország vette át a hesseni távirda -forgalmat. A francia háboru kitörésekor pedig H. Bajorország, Württember és Baden példájára egész hadtestét mozgósította, mely azután porosz fővezérlet alatt végigküzdötte a nagy háborut. 1870. nov. 15. irták alá a hesseni követek Versaillesben az a szerződést, mely egész H.-nak az É.-német Bundba való belépését kimondotta; 1871 ápril 6. Dalwigk miniszter lemondott állásáról, melyet ekkor Lindelof kapott meg ideiglenesen, 1872 szeptember 13. pedig ennek utóda, Hofmann.. Az uj kabinet többnemü megtakarításokat eszközölt a háztartásban és uj választási törvényt dolgozott ki, melyet a kamarák 1872 okt. hagytak jóvá. 1874 jan. 24. az uj (prot.) egyházi szervezetet szentesítette a nagyherceg, 1874 febr. 4. pedig a klerikális párt által hevesen ellenzett uj iskolai törvényt, mely az állam fenhatósági jogát a népiskolákra is kiterjesztette. 1874-1875. az állam és a kat. egyház közötti viszonyt szabályozták. 1876 elején megvette az állam a Majnától É-ra épült vasutakat. Májusban pedig Starck báró lépett Hofmann helyébe, aki Bismarck kivánatára a birodalmi kancellária igazgatóságát vállata el. 1877 jun. 13. halt meg a gyermektelen III. Lajos, kit legidősebb unokaöccse, Lajos (IV.) követett a kormányzásban (l.o.). Midőn az uj nagyherceg, ki áldott emlékü első neje (Alice angol hercegnő) elhunyta óta özvegy volt, 1884 máju. Kolemine asszonnyal, egy orosz diplomatának elvált nejével házassági frigyet kötött; ennek hire nagy reszenzust szült ugy az angol udvarban, mint magában H.-ben (Viktoria angol királyné sürgetésére egyébiránt a nagyherceg házassága néhány hét mulva megint felbontott). A kormányzás elveit illetőleg, H. ezentul is a nemzeti szabadelvü politika elveit követte. 1892 márc. 13. történt elhunyta után Ernő Lajos (l.o.) követte, kinek huga, Alix hercegnő (szül. 1872 jun. 6.), II. Miklós orosz cárhoz ment nőül (1894 nov. 26.) és áttérvén a görögkeleti vallásra, az Alexandra Feodorovna nevet vette fel. Magában H.-ban, melynek vezetése a Finger-minisztérium gondjaira van bizva, Ernő Lajos rövid kormányzása alatt még nem történt nagyobb fontosságu dolog. Mindösszefelemlítendő, hogy az 1893-iki német birodalmi választásokból a szociáldemokraták és antiszemiták kerültek ki mind nyertes felek.

Forrás: Pallas Nagylexikon