Hét bölcs mester

ind eredetü novellagyüjtemény, mely a keleti és nyugati irodalmakban rendkivül elterjedt és sok költő forrásául szolgált. Tárgya: Pontianus római császárnak első házasságából származott fiát, Diocletianust, távol az udvartól hét bölcs mester oktatja a hét szabad művészetben. Midőn atyja udvarában visszatér, mostoha anyja bünre akarja csábítani és bevádolja őt atyjánál, midőn az ifju gonosz szenvedélyét visszautasítja. Pontianus erre halálra itéli fiát, de hétszer halasztja el a kivégzést egy-egy mester figyelmeztető elbeszélése folytán és hétszer ujítja meg parancsát, mert neje a hét mester elbeszéléseivel váltakozva hét irányzatos elbeszélssel erre ráveszi, mig végre Diocletianus, kinek a csillagok szerint hét napig nem volt szabad szólnia, egy tizenötödik elbeszéléssel kimutatja ártatlanságát, mire mostohája máglyára kerül. A munka tehát keretes elbeszélés, melyben tizenöt novella van egy tizenhatodik történet keretében egy egésszé összefoglalva. Szanszkrit eredetije ismeretlen, de kétségtelenül ind eredetü munka (szerzője Masudi X. szászadi arab történetiró szerint Sendabad indus bölcs), mely csakhamar arab, persa, szir, örmény és zsidó nyelven is elterjedt s utóbb görögre is lefordítottatott e cimmel: Syntipas (kiadta Boissonade, Páris 1828). A nyugati irodalmakba latin átdolgozások utján került: Historia septem sapientum sive de calumnia novercali (első nyomt. 1476). A XIII. századból van két francia átdolgozása: Li romans des sept seges (kiadta Adelb. Keller, 1836) és Dolophathos (kiadta Österley 1873; mind a kettőt kiadta Gaston, Páris 1876). Németországban, hol egyes elbeszélései már régebben elterjedtek, verses alakban földolgozta Hans von Bühel: Diocletians Leben (1412, ujra kiadta Adelb. Keller, 1841) és egy névtelen (kiadta Adalb. Keller, Altdeutsche Gedichte, 1846). A németeknél népkönyvvé is lett, mely sokszor jelent meg nyomtatásban (először év nélkül, aztán 1473., ford. Simrock, Deutsche Volksbücher III, 1840). Olaszul: Storia d"una crudele matrigna (kiadta Romagnoli, Bologna 1862), Libro dei sette savi di Roma (1865) és egy prózai átdolgozás (kiadta (Sendabar) németre fordította H. Sengelmann (1842), egy török átdolgozást Behrnauer, Die vierzig Veziere (1851); szir földolgozását (Sindban) német fordítással kiadta Bäthgen (1879). Pontos tartalmát adja Heinrich Gusztáv, Figyelő VI, 1789, 25-40. l.

Forrás: Pallas Nagylexikon