Heterák

(gör.) a. m. barátnők, kéjhölgyek a régi Görögországban, akik legelőbb is Korintusban léptek fel és ott bizonyos tekintetben összeköttetésben állottak az istentisztelettel. Társadalmi osztállyá Athénben, Solon alatt lettek, aki a családélet tisztaságát megóvandó, nyilvános kéjházakat alapított. Nagyobb szerepre azonban csakis Periles korában jutottak a H., amikor nem csupán szegény, testükkel kereskedő rabnők tartoztak hozzájuk, hanem ragyogó szépségü, szellemes idegenek is, akik testi bájaikat tetézték a művészetben való ügyesség és politikai tájékozottság által. E sokoldalulag képzett nőkkel nem versenyezhettek az elzárkózott életet élő családanyák, akik hovatovább elveszették a hatalmat férjeik felett, mig a leányok, egy-egy Aspasia fényes pályafutása által elkábítva, tömegesen siettek a H. utjára. A H. életről és jelleméről élénk képet vázolna Alkphron levelei és Lukianos H.-párbeszédei. A heteraélet a görög nemzeti vagyonnal emelkedett, terjedt és fogyott, férőhelyei mégis Athén és Korintus voltak. A képzőművészet a H. közül a teszpisi Phrynét ismeri legjobban, aki modellül szolgált Praxiteles Aphroditejához. V. ö. Jacobs, Vermischte Schriften, 4. köt.

Forrás: Pallas Nagylexikon