Hetéria

a. m. baráti kör, politika szövetség, melybe a görög demokrácia fénykorában az előkelők léptek, hogy ellensúlyozzák a népnek politikai nyomását. - H. az ujabb görög történetben irodalmi, később politikai irányzatu egyesültek neve, melyek 1812-16., különböző (részben irodalmi, részben közművelődési) cimek alá rejtőztek, de 1816-on tul nyiltan bevallották politikai céljukat, mely az összes görögöknek a török iga alól való felszabadításában állott. Az irodalmi H. csakhamar hatalmas szövetséggé, jobban mondva titkos társulattá szaporodott fel, melynek körülbelül 80,000 tagja volt (köztük előkelő nemesek, élükön Kapo d"Istrias gróffal, főpapok és érsekek). Óriási jövedelméből a H. két liceumot állított fel és hatalmasan pártolta a sirjából feltámadó görög irodalmat. A H. tagjai jelvényül gyürüt viseltek, melyen Pallas Athéne beglya volt látható. A jelentékeny vagyon és jövedelem dacára a H. a forradalom kitörésekor 1821) anyagi válságba került, három évvel később ujból felélesztették ugyan, de a görög királyság felállításával elvesztette létjogát és végleg megszünt. A politikai H. sajátképeni megalapítója a tesszáliai Rhigas Konstantin, a görögök Petőfije. Az egész világ görögjeit és a Görögországhoz szító müvelt embereket (filhellének) egyesíteni, a szabadságra célző törekvéseket bizonyos rendszerbe foglalni és lassan, de következetesen végrehajtani, ez volt a H. célja. Igy lépett a H. 1797. Napoleonnal érintkezésbe, de egy évvel később a törökök Rhigast kivégezték és az egész mozgalmat vérbe fojtották. 1814-ben ujból megalakult a H., ezuttal már szorosan politikai célzattal. Ez a H., melynek központja és székhelye Odessza volt, titkos társulat volt, melynek tagjai csakis görögök lehettek, ezek is csak akkor, ha hazafiság és megbizhatóság tekintetében bizonyos próbákat kiállottak. A tagok pénzt is áldoztak, de szellemi képességük szerint politikai szerepre is kellett vállalkozniok: egyesek uj tagokat gyüjtöttek, vagy a félig független, de nyers hegyi törzseket (klefták és armatólok) igyezetek a nemzeti ügynek megnyerni (apostolok); mások szemmel tartották a török kormány intézkedéseit (efórok). A tagok, kiváló szolgálataik jutalmául hármas fokozatra emelkedhettek, lehettek papok (hiereisz), mellérendeltek (szisztemeni), vagy főnökök (blamidesz). Egymásközt a kézfogáson imserték meg egymást a H. tagjai, aki 1821. eljöttnek vélvén a Görögország felszabadítására legalkalmasabb pillanatot, Ypsilanti Sándor herceg vezérlete alatt megkisérték az általános felkelést, de kudarcot vallottak (l. a Görögország cikknek történeti részét is). A szabadságharc alatt a H. egyes tagjai sokat fáradoztak a nemzeti ügy körül, de viszont mások nagyon sokat ártottak neki oroszbarát szimpatiáik és azáltal, hogy az orosz köröknek tulságos befolyást biztosítottak. V.ö. Mendelssohn.Bartholdy monografiáját a H.-ról (Sybel, Histor. Zeitschrift, XVI. köt. 1866.)

Forrás: Pallas Nagylexikon