Hétmagyar

(Hetumoger), régi krónikákban az a hét fejedelmi személy (Septem principales personae), kik a vérszerződésben olykép esküdtek hőséget Álmosnak (Árpádnak) mint közös akarattal választott fejedelemnek, hogy ők maguk is fiaik mindig benne legyenek a fejedelem tanácsában. A H. neve a Névtelen szerint (VI-VII. fej.) Álmos, Árpád atyja; Előd, Szabolcs atyja; Könd, Csörsz atyja; Ond, Ete atyja; Tas, Lehel atyja; Huba, a Szemere-nemzetség őse; Töhötöm, Harka atyja. Kézai Simon szerint a hét «kapitány» (Septem Capitanei és Septem Hungari): Árpád, Szabolcs, Gyula, Örs, Könd, Lehel, Bulcs. Konstantinos császár a kabarok nemzetségén kivül még a következő hetet említi (a XL. fejezetben): Nyék, Megyer, Kürtgyermat, Tarján, Jenő, Kara és Kaza

A három fő krónikairó tehát (kikkel Thuróczy s a budai krónika is sokban egyezik) a H. egymást fölváltó három nemzedékét említi és sok jel mutat arra, hogy a nemzetség-főség örökös volt az illető családban. A pozsonyi krónika azonban (II. könyv, I. fej. 11-12. §) már kikel az ellen, mintha csak a hét «kapitány» hódította volna meg Magyarországot s azt mondja, másokénál nagyobb volt ugyan méltóságuk, de nem a nemességük.

Forrás: Pallas Nagylexikon