Héttorony

(törökül Jedikule), Konstantinápolynak Dny-i szomszédságában, a Marmara-tenger partján fekvő, romlásnak indult torony; hat részint teljesen leomlott, részben lebontatott és most vasuti állomás van helyükön. A legrégibb torony már az ókorban állott és oly régi, mint Bizanc; Theodosius kelet-római császár kettőt építtetett mellé és a három tornyot kőfallal vette körül. Később még 4 tornyot építettek és innen vette a toronycsoport elnevezését. II. Mohammed Konstantinápoly elfoglalása után kijavíttatta a tornyokat és nagy erőddé alakította azokat át, mely a janicsárok tanyájául, majd állambörtönül szolgált. Az idő és a földrengés a H.-ból csak hármat kimélt meg; az 1768. földrengéskor további kettő omlott össze és jelenleg csak egy áll még fenn, a 200 lábnyi magas u. n. Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit meg az előkelőbb származásu hadi foglyokat szoktak elzárni. Azonfelül 7 letett szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig rettentő például a falakra aggatták. A torony aljában vagy egy üreg, melyet vérkutnak (kan-kujutu) és egy barlang, melyet sziklaüregnek (tascsukuru) neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, kikre a halálos itéletet már kimondották. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az 1600-1714. évekből, többnyire velencei foglyoktól. Magyar vértanuk kézirására eddig nem bukkantak, pedig ott kinlódott Szilágyi Mihály (Hunyadi Mátyás nagybátyja), később Majláth István, Béldy Pál és többen. V. ö. Erődi Béla cikkét a Vasárnapi Ujságban, 1878, 266. l.

Forrás: Pallas Nagylexikon