Heuffer

János, botanikus, szül. Modoron 1800., megh. Lugoson 1857 szept. 22. Tanult Pozsonyban, Bécsben, Pesten. Orvosi diplomáját 1826. kapta meg s nemsokára mint báró Aczél aradvármegyei uradalmi orvosa, e vidéknek a Kárpátokat és a Balkánt áthidaló flórájával ismerkedett meg. Krassó vmegye 1829. tiszti orvosává választotta, amire Lugoson telepedett le. Orvossá felavató értekezése Diss. inaug. med.-botanica de distributione plantarum geographica per Comitatum Hungariae Pesthiensem (Pest 1826) későbbi munkásságának terét is megszabta. Hazai botanikus maradt. 1831. Endlicher Flora posoniensis-ét kritizálta meg a Flora-ban és pótlásul következő dolgatát irta: Verzeichniss der um Pressburg vorkommenden, in Endlicher"s Flora posoniensis nicht ervähnten Pflanzen. Ugyanebben az évben jelent meg tőle: Plantarum hungaricarum aut non minus rite cognitarum decas I., melyet 1835. secunda decas követett. 1843-ból a magy. orvosok és természetvizsgálók IV. nagygyülésének munkálataiban és a németországi Flora-ban (1844) olvashatjuk értekezését: Caricineae in regnis Hungariae, Croatiae, Slavoniae, magnoque Transsilvaniae principatu sponte nascentes, enumeratae. Becses munkája a Beiträge zur Kenntniss d. in Ungarn vorkommenden Arten der Gattung Quercus L. mit im Herbst fallenden Blättern (Wachtel"s Zeitschrift f. Naturk. u. Heilk. in Ungarn I. 1850). Azonban a szabadságharc lezajlása H. sorsát is rosszra változtatta. Hivatalból Becskerekre való áthelyezését nem fogadhatván el, Lugoson magángyakorlatából tengette életét. Azonban a füvészkedést buzgóan folytatta. Sertum plantarum novarum (Flora 1853); Über einige verwechselte Arten der Flora Ungarns (Flora 1854); Diószegia, eine neue Pflanzengattung (Wachtel"s Zeitschr. 1854); Die in Ungarn vorkommenden Arten der Gattung Knautia Coult. (Flora 1856) és más értekezései tanuskodnak erről. Számos külföldi társulat disztagsággal tisztelte meg, igy p. a szt. pétervári akadémia éppen az ötvenes évek elején. Főműve: Ememeratio plantarum in Banatu Temesiensi sponte crescentium et frequentius cultarum (a Verh. d. k. k. zool.-bot. Gesellsch. in Wien 1858, de különnyomása is [204 l.] közkézen forog) halála után jelent meg. Csak a holta után megjelent iratai használják a Banat nevét, az előbbiekben mindig csak Ungarn olvasható, ami hazafias gondolkodását eléggé jellemzi. Kézirati közül Kanitz a Linnaeaban többet adott ki (Carex, Juncus, Luzula). Becses gyüjteményét Hayhald érsek vette meg, ma a nemzeti muzeum tulajdona. H. nevét Heufler Lajos báró, bécsi miniszteri osztálytanácsos és botanikuséval (1817-85) gyakran összecserélik, aki hazánk kriptogam növényeinek ismertetésével szintén nevezetes érdemeket szerzett.

Forrás: Pallas Nagylexikon