Heumann

1. (vont Teutschenbrunn) János, a tudományos diplomatikának egyik uttörője, szül. Muggendorfban (Bajorország) 1711 febr. 11., megh. 1760 szept. 29. Altdorfban tanult történelmet és jogot és 1734. nevelőnek ment Bécsbe, 1739. pedig kerületi főnök lett Weimarban. 1740. jogtanár lett az altdorfi egyetemen. 1757. nemesi rangra emelték. Művei: Commentarii de re diplomatica imperatorum ac regum Germanorum (Nürnberg 1745-53., 2 köt.); Commentarii de re diplomatica imperatricum ac reginarum Germaniae (u. o. 1749); Exercitationes juris universi (Altdorf 1749-57., 3 köt.); Initia juris politiae Germanorum (Nürnberg 1757); Geist der Gesetze der Deutschen (u. o. 1761, 2. kiad. 1779).

2. H. Kristóf Ágost, német irodalomtörténész, született Allstedt weimari faluban 1681 aug. 3., megh. 1764 máj. 1. Göttingában, hol 1734 óta az irodalomtörténet s 1745 óta a teológia tanára volt. Főműve: Conspectus reipublicae litterariae (1718., 8. kiad. 1791-97., 2 köt.), az irodalomtörténet egyik legelső tárgyalása. Később lefordította az uj-testamentomot (2. kiad. 1750) s magyarázatot irt hozzá (1750-63., 12 köt.). Acta philosophorum (1715-27., 3 köt.) c. műve nagy tekintélynek örvendett.

3. H. Péter Ernő Antal, oldenburgi miniszter, szül. Wildeshausenben 1823 máj. 16. Göttingában és Heidelbergában jogot tanult, aztán hivatalnokoskodván, 1869-ben oldenburgi pénzügyminiszteri tanácsos, 1879. pénzügyi főtanácsos és 1883. vám főigazgató lett. 1884-ben titkos pénzügyi főtanácsossá és 1890 márc. 14. oldenburgi pénzügyminiszterré nevezték ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon