Heun

Károly Gottlob Sámuel, német regényiró, ki műveit H. Clauren álnéven adta ki, szül. Dobrilugk szász helységben 1771 márc. 20-án, megh. mint udvari tanácsos Berlinben 1854 aug. 2. Jogi tanulmányainak befejezte után egy ideig Vesztfáliában volt hivatalnok, mire 1811. Berlinbe került, hol 1820 óta a hivatalos lapot szerkesztette s 1824. a postánál főhivatalnok lett. Az édeskés, de egyuttal sikamlós regény főképviselője. Már első elbeszélései (Die graue Stube és Mimili, 1816) rendkivüli sikert arattak. Későbbi novelláit nagyrészt Vergissmeinnicht c. zsebkönyvében (1818-34, 26 köt.) és Scherz und Ernst c. gyüjteményében (1820 - 28., 40 köt.) adta ki. Mimili mellett leghiresebb elbeszélése: Dijonröschen. Kevesebb érdeküek, bár a szinpadon tetszésben részesültek, szinművei: Das Vogelschiessen, Der Bräutigam aus Mexico, Der Wollmarkt stb., kiadva: Lustspiele (1817, 2 köt.); Gesammelte Schriften (1851, 25 köt.). Magyarul következő munkái jelentek meg: Mimili, ford. Fábián Gábor (Pest 1829); A Liló-halacska (Mulattató, szerk. Harsányi Pál, Pest 1832. II. és III. köt.); Egy álarcos bálnak következései, vigj. 1 felv. (u. o. V. köt.); A vérkincs (Kassa 1833, 2 rész); Első és utolsó szerelem (u. o. 1833).

Forrás: Pallas Nagylexikon