Heurisztika

feltalálási mód, utasítás arra nézve, hogyan lehet metodikai uton valamit feltalálni; tudományos kutatásoknál a megtalálás, a feltalálás módja; az alkalmazott logika egyik része. H. az oktatásban az az eljárás, amely szerint a tanító az ő kérdései, valamint a tanulóknak e kérdésekre adott feleletei segítésével törekszik tanítványai tudatában általános itéleteket, igazságokat, szabályokat, törvényeket megállapítani. A H. az erotematikus vagy máskép párbeszédes tanalaknak egyik fajtája s igy ellentéte az akroamatikus vagy előadó tanalaknak, amely szerint a tanító maga beszél, magyaráz, közöl s adja készen a tudásanyagot. A H. természetesen nem alkalmazható ott, ahol merőben uj anyagnak a közvetítéséről van szó, de igenis ott, ahol a tanulókat önállóságra akarjuk szoktatni a képzeteket és fogalmak összefüzésében. Nagy haszna a H.-nak, hogy 1. ezáltal a tanító könnyen kipuhatolhatja tanítványai képességeit és ismereteit, ami kivált arra nézve nagyon fontos, hogy növendékei egyéniségéhez alkalmazhatja a tanítást; 2. hogy felkelti és ébren tartja a tanulók figyelmét és érdeklődését; 3. hogy a tanuló öntevékenységre ösztönzi és beszélőképességét fejleszti. H. a retorikában az a rész, amely az invencióról, a szónoki beszéd anyagának és alapgondolatának feltalálásáról szól. - Heurisztikus tehát a. m. feltaláló. V. ö. Lambert Neues Organon (Lipcse 1764, 2 köt.): Bolzano, Wissenschaftslehre (Sulzen 1837, 4 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon