Heyse

1. János Keresztély Ágost, német grammatikus és pedagogus, szül. Nordhausenben 1764 ápr. 21., megh. Magdeburgban 1829 jun. 27. Teologiát és neveléstant tanult; 1792. gimnáziumi tanár, 1807. gimnáziumi igazgató lett. Főművei: Allgemeines Fromdwörterbuch (15. kiad. Hannover 1873, l. kiad. 1804. ilyen cimmel jelent meg: Verdeutschungswörtenbuch); Kleines Fremdwörterbuch (u. o. 1840); Theoretisch-praktische deutsche Grammatik (Hannover 1814, ezt adta ki később fia átdolgozva); Leitfaden zum Unterricht in der deutschen Sprache (23. kiad., u. o. 1874).

2. H. Károly Vilmos Lajos, német nyelvbuvár, az előbbinek fia, szül. Oldenburgban 1797., megh. 1855. 1816. Humboldt Vilmos legifjabb fiának nevelője, 1829. a bölcsészet rendkivüli tanára lett Berlinben. Handwörterbuch der deutschen Sprache (3 köt., Magdeburg 1831-49) c. művét atyjával együtt kezdette meg. Atyjának nagyobbik nyelvtanát átdolgozta, az ujabb nyelvtudomány vivmányait fölhasználva: Ausführliches Lehrbuch der deutschen Sprache (Hannover 1838-49, 2 kötet). De legfontosabb nyelvfilozofiai munkája: System der Sprach wissenschaft (Berlin 1856); ezt halála után hagyatékából adta ki nagynevü követője, Steinthal H.

3. H. Pál, H. Károly Vilmos Lajos fia, szül. 1830 márc. 15. Berlinben. U. o. ésd Bonnban klasszikus és modern irodalmi tanulmányokkal foglalkozott. 1852. Olaszországba utazott, s 1854. Miksa bajor király Münchenbe hivta s évdijat adott neki, hogy magát egészen a költészetnek szentelhese. 1867. lemondott e kegydijról, de azért tovább is Münchenben maradt. Már első munkáival: Francesca di Rimini (Berlin 1851, tragédia) és Urica, Die Brüder, elbeszélő költeémények, nagy figyelmet ébresztett. Széleskörü munkásságot fejtett ki. Irt költeményeket, melyekben a művészi tökélyre való törekvés mutatkozik. (Gedichte, 5-dik kiadás 1893). Irt drámákat (mint Die Sabinerinnen, 1859. pályakoszoruzott tragédia). Legnagyobb sikereit azonban novelláival érte el, melyekben rendesen költői tárgy könnyed, kellemes modorban van feldolgozva. Nagy feltünést keltett első regénye: Die Kinder der Welt (Berlin 1873, 7. kiad. 1880, 3 köt.). Tendenciája heves vitákat provokált, de a munka költői becsét elvitatni nem lehet. Hasonló heves támadásokban részesült második regénye: Im Paradiese (1875, 3 köt. 5. kiad.) eudemonisztikus felfogása miatt. 1884. drámai munkáiért a német császár neki itélte oda a Schiller-díjat. Összes munkáiból eddig 21 kötet jelent meg (Berlin 1871). Legujabb művei: Jungfer Sabine (dráma 1893); Die Erbin von Helmstede (regény, 1894); In der Geisterstunde (1894). Magyarul megjelent Barbarossa (Budapest 1876); A grófi kastélyban, ford. Halasi Aladár (u. o. 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon