Hézagolás

Kétféle műveletet értünk rajta: v. valamely kőfalnak fekvő, álló és esetleg sugaras hézagait megrajzolni, megszerkeszteni, - ezt a quaderozásnak (l. o.) is hivják - vagy pedig kivülről be nem vakolt, tehát nyers téglafalazat hézagainak gondos elkészítését, kikenését stb. Ez utóbbi értelemben vett H. azért szükséges, mert a hézagok szorgos megmunkálása nélkül a viz könnyebben behatol a falba és a pszta szemmel kivehető hézagok nem lennének tiszták, egyenesen, élesek. A H. történhetik vagy azonnal a téglarétegek fölfalazása után, tehát a falazás alkalmával, vagy pedig a homlokzat elkészülte után a leállványozás alkalmával. Az első olcsóbb, mert nem kell hozzá külön állvány; tartósabb, mert a H.-nál használt malter jól köt a még meg nem száradt hézagok közötti malterrel, de nem ad oly tiszta, pontos munkát mint az utóbbi. A H. menete a következő: a hézagok mintegy 2 cm. mélyen fa- vagy vaseszközzel ki lesznek kaparva, lemosva és tisztítva, aztán pedig - gyakran cementtel - gondosan kikenve. A kikent hézagok mindig ugynevezett «teljes hézagok» (l. Hézag) és néha valamely profillal is ellátvák (l. Hézag, 2. ábra A-G. példák). A H.-hoz használt malternek v. cementnek néha umbra- v. veres szint adnak, v. a hézagokat vasszerszámmal addig dörzsölik, mig azok fényes feketék lesznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon