Hiány

mint közgazdasági műszónak kettős jelentése van. A kétféle jelentés megegyezik egymással abban, hogy a H. mindig olyankor áll elő, amikor valamely szükséglet nagysága az annak kiegészítésére felhasználhatóü javak összegét felülmulja: vagyis a H. azon különbség, mely valamely időpontban egy és ugyanazon gazdasági egységben a szükségletek és javak közt mutatkozik. A fogyasztás körében előfurduló H. tehát mindig az elfogyasztandó javak nélkülözését jelenti és a kielégítendő szükségletek szerint lehet az abszolut H., amikor az elsőrendü életfeltételek szükségleteinél mutatkozik és relativ H., ha a kultura magasabb fokán állók életében a szellemi szükségletek körében áll elő. Nagyságát mindig az illető gazdasági egység körülményeihez viszonyítva kell megállapítanunk s e tekintetben lehet a H. teljes v. részleges, aszerint, amint valamely gazdasági egységhez az összes szükségleteknek, vagy pedig csak azok egy részének kielégítése mutatkozik lehetetlennek. A H. megitélése szerint meg kell különböztetnünk a valóságos és a képzelt H.-t, mely utóbbi különösen a komplikáltabb társadalmak életében fordul elő és mindig a szellemi szükségletek növekedése folytán következik be, ugy hogy a képzelt H. rendesen relativ H., mig ellenben a relativ H. sokszor lehet valóságos H. A H. ellen első sorban az egyéni törekvéseknek, másodsorban a társadalom tevékenységének kell küzdeni és csak ezek sikertelensége esetén lesz kötelessége az államnak az, hogy a valóságos és abszolut hiány okait elenyésztesse vagy legalább következményeit enyhítse. L. még Szegényügy.

Forrás: Pallas Nagylexikon