Hiányjel

a szó mellé vagy részei közé tett horgocska ("), mely rendesen valamely magánhangzó elvetésének (az eliziónak) jele, p. vón" e helyett vóna, volna, gazd"uram e helyett gazda uram stb. A latin helyesirásban a H. nemcsak valamely elmaradt magánhangzó helyett áll, mint Nostin", e helyett nostine, hanem az ó-latin költőknél elhagyott s helyett is. Ujabban e jel használatát mindinkább megszorítani igyekeznek. (M" mint római előnév Manius-t jelent; skót tulajdonneveknél pedig Mac, fiu, M"Pherson: Mac Pherson).

Forrás: Pallas Nagylexikon