Hidpálya

a hidszerkezetnek az a része, amely a hidon átvezetendő forgalomnak közvetetlen fölvételére szolgál. Vasuti hidaknál a H. végső eleme a sin; a H.-hoz számítandók még azok a kereszt- vagy hossztalpfák is, amelyeken a sin nyugszik, valamint az a padlózat vagy vaslemezek, amelyek a hidon a gyalogközlekedés céljaira vannak fektetve. Közuti hidaknál a H. a hid neméhez képest igen különféle lehet; gyakori eset, hogy két részből, és pedig külön H.-tartókból, s az ezeken nyugvó burkolatból, a tulajdonképeni H.-ból áll. H.-tartóknak azokat a szerkezeti részeket nevezzük, amelyek az őket támasztó tartók (p. hossztartók) közt maradó nyilást teljesen befödik, s igy mint legalsóbb rendü teherhordó alkotórészek szerepelnek. Boltozott hidaknál nincs külön H.-tartó; itt a boltozat képezi a főtartót, épp ugy mint a H.-tartót. A H. ezen esetben egyszerüen a boltozaton nyugvó feltöltés, s ennek esetleges burkolata. Fa- és vashidaknál a H. legegyszerübb fajtája a fapadlózat vagy hidlás (l. o.) H. és H.-tartó ez esetben teljesen azonos. Gyakran alkalmaznak azonban az ilyen padlózaton is kavicsterítéket, mint burko9ló réteget. Vashidakon ujabb időben mind nagyobb és nagyobb mértékben alkalmazták a vasból készült H.-tartókat, amilyenek a Zores-vasak, hullámlemezek, domboru lemezek stb. Az ilyen vas H.-tartókra még kavicsot vagy betont; az utóbbira esetleg még aszfaltot vagy fakockát szoktak alkalmazni mint burkoló réteget. Vashidaknál a vashossztartók közé téglaboltozatot is szoktak H.-tartó gyanánt építeni; e boltozatra feltöltés, beton stb. jöhet. A H. felszinének a reá jutó viz levezetése céljából a hid hossz- v. keresztirányban rendesen egy kis lejtőt szoktak adni. L. még Fahid.

Forrás: Pallas Nagylexikon