Hidra
a. m. vizikigyó; későbbi mitologikus értelemben mesés
szhörnyetek a régi görögöknél, melyben a népnek tevékeny képzelme a régi óriás
polipok emlékét őrizte meg, összekötve azta lernai területen (ma Myli
környékén) maig uralkodó mocsárlázzal s az el nem fojtható, minduntalan más
területen fel-felbukkanó vándorforrásokkal (Kephalaria). A leghiresebb H. volt
az, mely a hitrege szerint Peloponnezusban tartózkodott és a lernai tónak
környékén garázdálkodott. Echidna kigyóistenségnek Typhon óriással való
egyesüléséből származtatták. A két szörnyeteget együtt Bathykles ábrázolta az
amyklaei trónuson.A hitrege a lernai H.-t számos fejjel ábrázolta. Jelesül
sziciliai Diador szerint 100 fejjel volt, Simonides szerint 50, Higynusnál
(kinek felfogása hagyományos maradt) 9. Ha aztán egyik fejét levágták, rögtön
két más fej nőtt helyébe, kivéve, ha a sebet nyomban utána kiégették. Herakles
(l. o.) tizenkét munkájának egyike volt ezen szernyetegnek kiirtása. V. ö.
Brückner Alfréd, Mittheil. des deutsch. Arch. Instituts (1889). - H. a
csilagászatban, 8 ó. 10 p - 14 ó. 40 p. rektaszcenzió és 10°
északi - 38° déli diklinációig hosszan elnyuló keskeny csillagzat 90, sdzabad
szemmel látható csillaggal. Főcsillaga ? Alphard, a kigyó szive, másodrendü. A mitosz
szerint Apollo elküldé hollóját, hogy a kehelyben Jupiter áldozata számára
vizet hozzon. Elkésett visszatértét egy kigyó rovására irta, mely akadályozta.
Büntetésül a holló, a kigyó és a kehely is az égre került. - H. az állattanban,
l. Habarnica.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|