Hidrogéncianid

ciánhidrogén, ciánhidrogénsav, kéksav, H.CN. A ciángyök (CN) vegyülete hidrogénnel. E nagyon mérges vegyületet még Scheele fedezte fel 1782-ben, pontosabban Gay-Lussac vizsgálta meg 1811. E vegyület többek közt akkor is képződik, ha amigdalintartalmu növényi részeket (keserümandulát, laurocerasus-leveleket stb.) vizzel összezuznak;ilyenkor ugyanis az amigdalin a jelenlevő emulzin erjesztő hatása folytán széthasad, amidőn H. is keletkezik. Előállítása célszerüen sárga vérlugsóból történhetik. E sőt alkalmas készülékben kétannyi vizzel higított kénsavval melegítik, amidőn kéksavgőzök fejlődnek és a hőtóben megsürüdnek. Igy viztartalmu H.-et kapunk; vizmentes H. előállítása végett a H.-gőzt előbb klórkalciummal töltött csövön vezetik át és csak azután a hütő keverékkel körülvett szedőbe. A H. rendkivül mérges voltánál fogva ugy a készítmény előállítása, mint a vele való bánásmód legnagyobb óvatosságot igényli. A vizmentes H. szintelen folyadék, fs.-a 18 C°.-on 0,6969, tp.-a 26,5° C.; - 15C°.-ra lehütve kristályos tömeggé mered. Átható keserü mandula szaga van. Meggyujtható s alig világító lánggal elég. Vizzel, borszesszel minden viszonyban elegyíthetó. Igen gyenge sav. Vizes oldata idővel elbomlik. A H. a hangyasav nitriljének tekintendő; a hig savakkal való forráskor ammonium-formiáttá alakul. A halogén savakkal kristályos vegyületeket alkot. E sav sói a cianidek (l. o.). Reakciói: a H. (vagy a cianidek) vizes oldatához előbb lugot, azután kevés ferro-só, majd kevés ferri-sóoldatot elegyítve, végül az egészet sósavval megsavanyítva, sötétkék szinü csapadék, a berlini kék, képződik; ha igen kevés a H. az oldatban, a folyadék csak megkékül. Másik igen érzékeny reakciója a következő: a H.-re vizsgálandó folyadékhoz kevés sárga kénammoniumot elegyítünk és a folyadékot gőzfürdőn besürítjük. A vizzel való meghigítás és a sósavval való megsavanyítás után a folyadékhoz néhány csepp ferriklorid-oldatot elegyítünk, amidőn vérpiros szineződés mutatkozik. A kéksav, illetőleg a cianidek kimutatása törvényszéki esetekben is a reakciók révén történik;a vizsgálandó objektumot az összeaprítás után borkősavval megsavanyított vizzel leöntik és hütővel összekötött desztilláló lombikban forralják. A ledesztillált folyadékok használják a H. kimutatására. A kéksav mennyiségi meghatározása súly szerinti vagy térfogatás analizissel történhetik. A súly szerinti meghatározása ezüstciánid alakjában történik; e vegyület ugyanis csapadék alakjában kiválik, ha a H.-tartalmu folyadékhoz, azt salétromsavval kissé megsavanyítván, ezüstnitrát-oldatot elegyítünk; a kimosott csapadék 100°-on megszárítandó. Térfogatos analitikai eljárás több van használatban; leginkább az ¹/₁₀ normál ezüstnitrátoldattal való meghatározás a Liebig megállapította formában a használatos. A H. vizes oldatát (2 %-os) gyógyszerül használták. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos - Aqua amygdalorum amararum - keserümendula-viz fő hatóanyaga a H., amelyből 1000 sr.-ben 1 sr.-t tartalmaz. A különösen régebben szintén gyógyszerül használt Aqua laurocerasi, amely a Prunus laurocerasus növény friss leveleiből, továbbá a fekete cseresznye magvaiból készült Aqua cerasorum nigrorum is H.-et tartalmaznak.

Forrás: Pallas Nagylexikon