Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hidrogénflu... ----

Magyar Magyar Német Német
Hidrogénflu... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hidrogénfluorid

fluorhidrogénsav, folysav; HFI. Gázalaku, vizben nagyon oldódó, erősen maró sav. Scheele állapította meg elsőnek 1771-ben azt, hogy a már Schwankhardt észlelte tény, mely szerint a folypát és kénsav elegye az üveget megmarja, az elegyből kifejlődő savnak tulajdonítandó. A Scheele előállította sav kovafolysavban bővelkedett, mert üvegedényekkel kisérletezett és csak Wenzel állított elő tiszta savat, alkalmas fémedőnyeket használva fejlesztéséhez. A savat közelebbről Guy-Lussac és Thénard tanulmányozták 1810-ben; ők még oxisavnak tartották. A manapság is fennálló felfogás, hogy e sav oxigénmentes, Amperetől eredő. Folypát és kénsav elegyét ólom vagy még célszerübben platinában való fejlesztő készülékben enyhén melegítik, amidőn a H. gázalakban kifejlődik és erősen lehütött platinaedénykébe vezetve, abba szintelen folyadékká sürüdik. A vizes H.-oldat ugy készül, hogy a fejlődő gázt vizbe vezetik. Igen tiszta, egészen vizmentes H. ugy készül, hogy jól kiszárított hidrogénkálium-fluoridet (K H Fl 2) izzítanak, a kifejlődő H.-gőzt pedig platinapalackban megsüritik. A tiszta H. szintelen, igen mozgékony folyadék, amely 19,5°-on forr; fs. 12,8°-on 0,9879. A levegőn erősen füstölög és mohón vizet szí. Ugy a H.-gőz, mint a megsürített sav igen erősen maró; belélegezve halálos lehet, a bőrre cseppentve égési sebeket okoz. A vizmentes sav csak hüvös helyen, jól elzárt platinaedényekben tartható el. A H. vizes oldata, amelyet közönségesen folysavnak neveznek, szintén maró, mérges folyadék; ha tömény, a levegőn füstöl. A fémek közül számosat felold, amidőn fluoridek (l. o.) képződnek. Legfontosabb sajátsága ez oldatnak, hogy az üveget és általában a szilikátokat megtámadja, amidőn illó sziliciumfluorid (Si Fl 4) képződik, de csak akkor, ha a sav igen tömény, ellenkezőleg sziliciumfluorhidrogénsav (H2 Si Fl6) oldatát kapjuk. Az iparban mint üvegmaró szert sokat használják és vele az üvegre osztályzatot, irást, diszítéseket stb. csinálnak. Az üveget e célból védő réteggel (viasszal, gyántával) bevonják, azután a védő réteget hegyes eszközzel a mintának megfelelő helyeken eltávolítva az üveget vagy a H.-gőz hatásának teszik ki, avagy a folypát és a kénsav elegyével, illetőleg a H.-oldattal leöntik és egyidei behatás után az üveget megmossák, majd a védő réteget eltávolítják. Ilyenkor a H. a nem védett helyen az üveget megmarta. A H.-gázzal való étetésnél a megmart helyek homályosak, mig a fluorkalciumkénsav-eleggyel csak akkor, ha langymelegen (30-40°) dolgoznak, mig közönséges hőmérséken nem homályosan, hanem fényesen kivájtak. A kémikus a H.-t különösen a szilikátok analiziséhez használja.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is