fluorhidrogénsav, folysav; HFI. Gázalaku, vizben nagyon
oldódó, erősen maró sav. Scheele állapította meg elsőnek 1771-ben azt, hogy a
már Schwankhardt észlelte tény, mely szerint a folypát és kénsav elegye az
üveget megmarja, az elegyből kifejlődő savnak tulajdonítandó. A Scheele
előállította sav kovafolysavban bővelkedett, mert üvegedényekkel kisérletezett
és csak Wenzel állított elő tiszta savat, alkalmas fémedőnyeket használva
fejlesztéséhez. A savat közelebbről Guy-Lussac és Thénard tanulmányozták
1810-ben; ők még oxisavnak tartották. A manapság is fennálló felfogás, hogy e
sav oxigénmentes, Amperetől eredő. Folypát és kénsav elegyét ólom vagy még
célszerübben platinában való fejlesztő készülékben enyhén melegítik, amidőn a
H. gázalakban kifejlődik és erősen lehütött platinaedénykébe vezetve, abba
szintelen folyadékká sürüdik. A vizes H.-oldat ugy készül, hogy a fejlődő gázt
vizbe vezetik. Igen tiszta, egészen vizmentes H. ugy készül, hogy jól
kiszárított hidrogénkálium-fluoridet (K H Fl 2) izzítanak, a
kifejlődő H.-gőzt pedig platinapalackban megsüritik. A tiszta H. szintelen,
igen mozgékony folyadék, amely 19,5°-on forr; fs.
12,8°-on 0,9879. A levegőn erősen füstölög és mohón vizet szí. Ugy a H.-gőz,
mint a megsürített sav igen erősen maró; belélegezve halálos lehet, a bőrre
cseppentve égési sebeket okoz. A vizmentes sav csak hüvös helyen, jól elzárt
platinaedényekben tartható el. A H. vizes oldata, amelyet közönségesen
folysavnak neveznek, szintén maró, mérges folyadék; ha tömény, a levegőn
füstöl. A fémek közül számosat felold, amidőn fluoridek (l. o.) képződnek.
Legfontosabb sajátsága ez oldatnak, hogy az üveget és általában a szilikátokat
megtámadja, amidőn illó sziliciumfluorid (Si Fl 4) képződik, de csak akkor, ha
a sav igen tömény, ellenkezőleg sziliciumfluorhidrogénsav (H2 Si Fl6)
oldatát kapjuk. Az iparban mint üvegmaró szert sokat használják és vele az
üvegre osztályzatot, irást, diszítéseket stb. csinálnak. Az üveget e célból
védő réteggel (viasszal, gyántával) bevonják, azután a védő réteget hegyes
eszközzel a mintának megfelelő helyeken eltávolítva az üveget vagy a H.-gőz
hatásának teszik ki, avagy a folypát és a kénsav elegyével, illetőleg a
H.-oldattal leöntik és egyidei behatás után az üveget megmossák, majd a védő
réteget eltávolítják. Ilyenkor a H. a nem védett helyen az üveget megmarta. A
H.-gázzal való étetésnél a megmart helyek homályosak, mig a
fluorkalciumkénsav-eleggyel csak akkor, ha langymelegen (30-40°)
dolgoznak, mig közönséges hőmérséken nem homályosan, hanem fényesen kivájtak. A
kémikus a H.-t különösen a szilikátok analiziséhez használja.
Forrás: Pallas Nagylexikon