Hidromeduzák

v. polipomeduzák, a Coelenteraták állatkörének egyik osztálya, melyben látszólag egészen elütő 2 állatalakkal találkozunk; az egyik az u. n. meduza-alak, s ez harangforma, szájnyilása aláfelé tekint, a másik ellenben, az u. n. hidroid- vagy polipoid-alak, szájnyilásával fölfelé fordított tömlőhöz hasonlít. Mindamellett oly szoros viszonyban állanak egymáshoz, hogy a meduzoid-alakot ellapult és szájával aláfelé néző hidroidnak tekinthetjük. A meduzoidalak, vagy egyszerüen a meduza, kocsonyás vagy porcogós testállományu, harang- vagy ernyőforma, felső része vagy hátoldala ives, alsó része vagy hasoldala vájt. A test főtengelye a harangnak vagy ernyőnek éppen közepén fekszik s a szervek e körül ugy csoportosulnak, hogy 4, 6 vagy esetleg több oly szelvényt találunk, a melyekben ugyanazon szervek ismétlődnek. A főtengely hasoldali végén vagy az ernyő vájt oldalának közepén az ernyő nyelére vagy a harang nyelvére emlékeztető cső lóg le, melynek alsó végén a különböző függelékektől körülfogott szájnyilás nyilik. Az ernyő hasoldalának falazatában izomzat is van, amelynek működése az ernyő belső üregét szabályozza, növeli vagy kisebbíti, mely alkalmakkor az ernyőből viz távozik el és viz nyomul be s ez a helyváltoztatást is elősegíti. Az ernyő szegélye vagy karályos, vagy pedig szegélyhártyás s majdnem kivétel nélkül kisebb-nagyobbszámu tapogatót visel; de székhelye egyuttal a külérzéki szerveknek is, amelyek közül a szemet, hallóhólyagot s a szaglószervet találjuk meg egyszerü fejlettéségi fokon. A szájnyilás az u. n. gastrovascularis rendszerbe vezet, amely az ernyő közepét elfoglaló gyomorból s az ebből az ernyő szegélye felé kisugárzó csatornácskákból áll. A sugáredények az ernyő szegélyének közelében rendesen, de nem kivétel nélkül, egy gyürüs edénybe nyilnak s ennek közvetítése utján közlekednek egymással. Az ivarszervek mindig az ernyő hasoldalán feküsznek, leggyakrabban a szájnyilás s illetőleg a bélcső alsó vége körül, még pedig a testet összetevő szelvények számának megfelelőleg 4, 6 vagy többes számban. A polipoid-alak vagy polip hengeres, csőforma, sem szájcsöve, sem gyomorredője nincs; hátulsó végével vagy idegen tárgyra ül, vagy pedig hozzá hasonló más egyénekkel lép összeköttetésbe s aztán vagy uszó vagy helyhez kötött telepet képez; szabad végén a száj nyilik, amelyet mindig tapogatók öveznek. A polip testének fölülete vagy csupasz, vagy chitines, vagy végre meszes héjjal fedett. Ha egy polipot hossztengelye irányában megrövidültnek, ellapultnak képzelünk, meduza-alak áll elénkbe. Szaporodása sarjadzás utján történik. Az egész osztály szaporodásmódját illetőleg különben a meduza-alak az ivaregyén, a hidroid- vagy polipoid-alak ellenben az ivartalan egyén, igen sok esetben csak dajka, amely sarjadzás utján a meduzoid-alakokat hozza létre s ennek következtében a H.-nál nemzedékváltozással találkozunk. De vannak oly meduzák, amelyeknél a fejlődés sorozatából a polipoid-alakok hiányoznak, és vannak oly polipok, amelyeknél a meduzoid-alakok hiányoznak s maguk hozzák létre az ivarterményeket. A sarjadzás utján keletkezett különböző egyének több esetben egész életükön át szerves összeköttetésben maradnak egymással s ilyenkor állattelepeket alkotnak, amelyeknek életében csak a szervek szerepét játszák (l. Hólyagos meduzák). A H., egynéhány Hidroidea kivételével, valamennyien tengeriek; a meduzák és siphonophorák szabadon usznak, mig a hidroidpolipok helyhez kötött életet élnek. Az élő fajok száma az ezerszázat meghaladja. Három rendbe osztatnak: 1. Acalephoe, (l. o.), Karályos meduzák; 2. Siphonophoroe, Hólyagos meduzák (l. o.), és 3. Hidroideák (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon