Hikkóri-dió
v. hikkóri-fa (Carya Nutt.), a diófélék terebélyes fája,
páratlanon szárnyalt levelekkel, barkás him és magán-álló anyavirággal. Ebből
négy kopáncsu makktermés fejlődik, melynek húsos héja nem ehető, de magbele
jóizü. Észak-Amerikában 10 faja ismeretes. A fehér, barázdás és az
olajbogyóformáju H. (C. alba Mill., C. sulcata Nutt. és C. olivaeformis
Marsh.), most már Európában is keresett csemege. Diónk módjára éretlenül is
elkészítik. Fája fehér, gesztje barnásszinü. Szövete hasonlít a diófaéhoz, ugy
hogy munkásaink gyakran fehér diófának is nevezik. Különben igen kemény, nehéz,
rugalmas és szivós fa, nagy mértékben hajlékony és szilárd faanyag, mely a
kocsigyártásban és gazdasági gépeknél pótolhatatlan. Nagy átmérőjü, vékony
küllőjü kocsikereket csak ebből a fából készíthetni. Hazánkban is ebből szokták
a drágább hintók aljrészeit gyártani. Szatmár vármegyében a gr. Károlyi
uradalmakban van ezer holdas érett állomány H.-fából, mely azonban kevésbé
szilárd, mint a behozott amerikai H. A H. már a harmadkorban nagy mennyiségben
tenyészett Európában, Észak-Amerikában, Grönlandban, a Spitzbergákon és
Szibériában. Hazánkban a C. ventricosa Unger. gyakori az alsóoligocen koru
mészkőben, p. a Kis-Svábhegyen (Budapest).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|