Hildebrandt Tivadar

Hildebrandt Tivadar, német festő, szül. Stettinben 1804 jul. 2., megh. Düsseldorfban 1874 szept. 29. 1823. Schadow V. iskolájába lépett és mesterével együtt 1826. Düsseldorfba költözött, 1829. pedig Németalföldre utazott. 1836. a düsseldorfi akadémia tanára lett. Első művei: Faust és Mefistofeles (1824), Faust és Margit a börtönben, Lear király Cordelia holtteteménél, a szinpad hatása alatt állottak. Romantikus tárgyuak: Romeo és Julia; Tankred és Klorinda; Judit és Holofernes, de csakhamar szakított eddigi irányával és a régi meg az uj németalföldi mesterek befolyása alatt a realizmus utjára lépett, persze a nélkül, hogy a düsseldorfi iskola hagyományaitól teljesen szabadulhatott volna. Uj irányának legkitünőbb képviselői: A rablók (1829, Berlin, nemzeti képtár); a Harcos és gyermeke (1832, u. o.); A beteg tanácsos és leánya; A mesemondó nő; A négy éneklő fiu a templomban; IV. Eduárd angol király fiainak meggyilkolása (Berlin, nemzeti képtár). Gyöngébbek későbbi művei: Wolsey bibornok fogadtatása a kolostorban; VIII. Henrik; Othello Brabantionak és Desdemonának elbeszéli tetteit; Lear király Cordelia megpillantásakor föleszmél őrültségéből; Julia kiissza az altatószert; Arthur és de Burgh; Cordelia a Kenthez irt levelet olvassa; Doge és leánya; Levelet olvasó olasz nő; Karácsonyest.

Forrás: Pallas Nagylexikon