Hill

1. Ambrose Powell, amerikai tábornok, szül. Culpepper grófságban (Virginia) 1825 nov. 9., megh. 1865 ápr. 2. A west-pointi katonai akadémiában tanult, 1847. a hadseregbe lépett s 1861. szolgált. A polgárháboru kitörésekor a szövetségesek pártján harcolt, kitünt az első Bull-Run melletti csatában s mint vezérőrnagy 1862. a Williamsburg melletti csatában, de főkép a Richmond közelében (jun. 26.) vivott mechanicsvillei ütközetben. A második bull-runi, a centrevillei, a chantillyi, a harpers-ferryi és antietami csatában ujabb diadalokat aratott s Leenek Stonewall Jackson halála után ő volt legnevezetesebb tábornoka, igy főkép a Fredericksburg, Chancellorsville, Gettysburg melletti csatákban. A szövetségesek nek Petersburg ellen intézett utolsó nagy rohama alkalmával H. csapata háromszoros haderő ellen küzdött s ez alkalommal H. a csata végével elesett. V. ö. Pollard, Lee and his lieutenants.

2. H. Dávid Bennett, északamerikai politikus, szül. Havanában (New-York) 1843 aug. 29. Ügyvéd volt, de csakhamar a politikára adta magát. 1885. Cleveland visszavonulása után New-York kormányzója lett. Ez állását 1841-ig viselte, amikor is szenátornak választották be a kongresszusba. Noha a demokratikus párt hive volt, mindazáltal az 1888-iki elnökválasztás alkalmával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Cleveland megbukott. 1892-ben a demokratikus párt által akarta elérni elnökké választását, de Cleveland előtt ismét visszavonulni volt kénytelen.

3. H. Mór, német siketnéma tanító, szül. Reichenbachban 1805 december 8., megh. Weissenfelsben 1879 szeptember 30. 1838-ban adta ki Anleitung zum Sprachunterrichte taubstummer Kinder cimü művét, mellyel az addig divott siketnéma-tanításmódot és elveket megváltoztatta. 1866-ban: Der gegenwärtige Zustand des Taubstummen-Bildungswesens in Deutschland munkájában erősen kikelt azok ellen, akik csak névleg követik a beszédtanítást elvét, tényleg azonban még mindig jelelve tanítanak. 1866-ban elnökölt az osztrák intézetek igazgatóinak gyülésén s ezáltal hozzájárult ahhoz, hogy ezen intézetek egészségesebb irányban kezdtek működni. Ekkor a Ferenc József-rend II. osztályu lovagja lett. Lovagja volt továbbá a norvég St. Olaf-, a svéd Wasa-, a porosz IV. osztályu koronarendnek, stb.

4. H. Rowland, viscount of Hawkstone, Almarez báró, angol tábornok, szül. Press-Hallban 1772., megh. 1842 dec. 10. Shrewsbury melletti birtokán. Az angol seregbe lépvén, 1792. mint kapitány harcolt Toulon ostromlásakor, majd 1808 óta mint őrnagy küzdött Spanyolországban a franciák ellen; később altábornagy, báró, 1815. pedig hadtestparancsnok lett Belgiumban s részt vett, sőt kitünt a waterlooi ütközetben. 1825. tábornok, majd táborszernagy s 1834. az angol sereg főparancsnoka lett. 1842. magánéletbe vonult. V. ö. Sidney, The life of Lord H. (London 1845).

5. H. Rowland sir, angol postaügyi reformátor és az olcsó s egységes levéldíj, az u. n. pennyporto-rendszer életbeléptetője, szül. Kidderminsterben, 1795 okt. 3., megh. Hampsteadban 1879 aug. 27. A tanítói pályán való működése után 1833. a különféle közhasznu reformokat előmozdító: Society for the diffusion of useful knowledge titkára lett, mely állásában tett tapasztalatai (a brit gyarmatokkal való levelezés költségei és egyéb nehézségei) indították 1837. a nevét megalapító hires re4formmunka: Post office reform, its importance and practicability megirására. Ebben követeli a brit postának, eltérően az addig divó fiskális iránytól, közgazdasági és közhasznu intézménnyé való átalakítását, nevezetesen a levelek tartalmát s a levélpapir darabszámát kutató rendszernek megszüntetését és a soktételü, drága és komplikált levéltarifa helyében a levél dijának 1/2 unciáig 1 pennyben (5 kr.) leendő megállapítását, kilátásba helyezvén ez uton a bevételek jelentékeny növekvését. A brit parlament 1840 jan. 10. elfogadta e javaslatot és H. közreműködésével végre is hajtatta s habár az első esztendőben nem hozta meg az igért pénzügyi eredményt, mégis idővel annyira bevált, hogy hatása alatt az összes európai államokban áttértek az olcsó és egyszerü levéldijtételekre. H. 1846. a brit főpostamester titkára lett, később pedig a brit postaügyet mint államtitkár önállóan vezette 1864-ig, amikor nyugalomba vonult. A parlament 20.000 font sterling nemzeti jutalmat szavazott meg neki. A Westminsterben van eltemetve, ahol 1881 május 11. óta márványmellszobra áll.

Forrás: Pallas Nagylexikon