(vaccinatio), oly orvosi művelet, mellyel emberen
mesterségesen idézzük elő azon kórállapotot, melynek vaccina (tehénhimlő) a
neve, azon célból, hogy szervezetét a valódi himlőbetegséggel szemben mentessé
tegyük. 1796 máj. 14. Jenner angol orvos egy 8 éves gyermeket egy tehénhimlőben
megbetegedett fejőleány kezéből vett anyaggal ojtott be. A tehénhimlő normális
lefolyása után ugyanezen gyermek jul. 1. valóságos himlőméreggel ojtatott be, a
gyermek mentes maradt. Ezen kisérletet 2 év mulva ismételték s 1799. Londonban
az első nyilvános ojtó-intézet megnyittatott s az ojtás áldásos intézménye
csakhamar az egész civilizált földön elterjedt. Legutóbbi évekig mindenütt az
u. n. humanizált anyaggal történtek az ojtások, azaz a tehénhimló nyirkja
emberre ojtva, mindig emberen tovább tenyésztetett s ezen humanizált anyag
időről időre, önként támadt tehénhimlő nyirkjával felfrissíttetett; avagy a
humanizált anyag ugyanily célból tehénbe visszaojtatott. A legujabb időben (igy
nálunk Magyarországon is) a humanizált anyaggal való ojtás helyett az állati
nyirkkal való ojtás (vaccinatio animalis) terjed el, azon célzattal, hogy az
emberi nyirkkal történő ojtások esetleges veszedelmei bizton elkerültessenek.
Az állati nyirkot, minthogy spontan támadt vaccina ritkán jő elő, humanizált
anyagnak visszaojtása által nyerik s állatról állatra való továbbtenyésztése
által állítják elő. Ezen állati anyag azonban időről időre humanizált anyaggal
visszaojtás által felfrissítendő, mert különben elfajul (degenerál) s igy
hatástalan lehet. A midőn emberi nyirkkal ojtunk, az ojtás karról karra
történhetik, bár az emberi nyirk is igen könnyen s egyszerü eljárással hosszabb
időre konzerválható, az állati nyirk előállításával ellenben külön intézetek
foglalkoznak. Ilyen állati nyirktermelő intézet több van hazánkban is. Ezen
intézeteket a belügyminiszter engedélyezi s ellenőrzi. Az ojtási művelet
legcélszerübben ugy történik, hogy a két felkar bőrén alkalmas eszközzel -
ojtótűvel - 1? cm. távolságban egymástól három-három helyen felületes karcolást
ejtünk s ezen helyekre azután az ojtóanyagot enyhén bedörzsöljük. Természetes,
hogy a midőn humanizált anyaggal ojtunk, szorgos orvosi vizsgálat kell, hogy
megállapítsa az u. n. «törzsojtottnak» teljesen egészséges voltát, mig az
animalis anyaggal történő ojtásnál az anyag ártalmatlan voltát külön
egészségügyi intézkedések biztosítják. Az ojtás kivitelénél a legnagyobb
tisztaságra, teljes antiszepsziszre kell törekedni. Sikeres ojtás esetén 3.
napon az ojtás helye megvörösödik, közepén kis kerek göböcske, ennek tetején
pedig 5. napon kis hólyagcsa támad. Ezen hólyag most napról-napra növekszik s
közepén kifejezett behuzódást mutat; nyolcadik napon az «ojtási pusztula» eléri
teljes kifejlődését. Ezen időn tul a hólyag viztiszta terméke zavarossá lesz, genyedésbe
megy át, a környező piros udvar mindinkább nagyobbodik, néha az egész felkar
bőre is megduzzad és evvel kapcsolatban láz is jelentkezik. 10-11. napon a
helyi és általános tünetek engednek, a pusztula bennéke pedig száradásnak
indul. 2-3 hét mulva a pörk leesik, heget hagyva maga után. Felemlítendő, hogy
amikor az ojtási pusztula virágzásban van, ritkább esetekben a bőrön másutt is
valóságos vaccina-hólyagok keletkezhetnek, nemkülönben más, de mindenkor
jelentőségnélküli bőrkiütések is jelentkezhetnek, igy pl. csalány-kiütés,
kanyarószerü foltos pir, stb. Igen ritka esetekben az ojtást azonban valóságos
orbánc is komplikálhatja. Előfordul néha, hogy görvélyes gyermekeknél az eddig
lappangva maradt görvélykór az ojtás által megjelenésében mintegy siettetik.
Még mindig vitás a kérdés, vajjon humanizált anyaggal történő ojtásoknál a
gümőkór (és görvélykór) mérge átojtható-e vagy sem. A gümőkorra nézve erre még
egész pozitiv adatunk nincs, ami azonban átojtható, ez a bujakór. Különösen
ezen utóbbi betegség átültetésének veszélyére való tekintetből elhagyjuk
mindinkább a humanizált nyirkkal való ojtást.
Az ojtás legcélszerübben 3-6. élethó idejében hajtatik
végre. Minthogy az ojtás kölcsönzötte mentesség bizonyos évek mulva elenyészik,
célszerü második, sőt harmadik ojtást is végezni, valamint tanácsos
himlőjárvány esetén mindenkit, ki ojtva nincsen, vagy valóságos himlőt ki nem
állott, vagy kinél az utolsó ojtás már 5 év előtt történt, ujraojtani. Az ojtás
által elért mentesség ugyanis 12 évnél hosszabb időre nem terjed ki; némelyek
szerint 5-6 év, mások szerint 10 évig is eltart. Magyarországon is, mint sok
más civilizált államban a védhimlőojtás mindenkire kötelező. Az első ojtás az
első életévben, az újraojtás a 12. életévben eszközlendő (tényleges katonai
szolgálatra bevonuló ujoncok harmadszori ojtásban részesülnek). Az ojtás
ügyében az 1876. XIV. egészségügyi t.-c. rendelkezik, melynek 13. fejezetét az
1887. XXII. t.-c. módosította. Az ojtás körüli eljárás s adminisztrativ teendők
stb. ügyében miniszteri szabályzat s több rendelet intézkedik. V. ö. Chyzer
Kornél, Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye
(Budapest 1894).
Forrás: Pallas Nagylexikon