Himzés

A szövetek diszítésének azon módja, amely egyes fonalak bevarrása által áll elő, miért ezen műveletet himvarrásnak is mondják. A diszítő fonalak bevarrásának számos módozatai 3 csoportra oszthatók, u. m. a lapos vagy párhuzamos öltés, a lánc- vagy hurkosöltés és a keresztöltés csoportjára.

A H. egykoru a ruházattal. Megjelenik már az első ember bőrruházatának összevarrásain. Az összetüző keskeny bőrszalagocskák fonásszerü alakzatai minden primitiv népnél föllelhetők. Az asszir szijfonatok, mint a ruhán alkalmazott bőrszalag - himzés, már valódi műformák, melyek tovább élnek a görögök kezén. Európában a szijfonatok a betörő scitha-hunnok révén még az építészetben is nyomokat hagynak, mint azt a magyar tengerpart, Horváthország és Felső-Olaszország longobárd építészete igazolja. Az egyiptomi előkelők ruházata épp ugy himzett volt mint az assziroké. Az egyiptomiak még a hajóvitorlákat is himezték. Babilonia ősidőktől fogva hires volt szines és fehér himzett szöveteiről. Az ó-testamentom már emlegeti a babiloni arannyal himzett köpenyt és szöveteket. Az indiai, a zsidó, a feniciai himzett templomkárpitok ismeretesek. Kis-Ázsiai és európai görögöknél kedvelt a himzett ruha. Homeros gyakran szól róla. Asszir és babiloni királyok himzett ruházatának rajzát több dombormű ismerteti meg velünk. Frigia partvidéke közvetíti a kelet aranyhimzéseit Európával. Azért nevezték a rómaiak az arannyal himzett ruhát auriphrygiumnak és a himzőt phrygionak. A keresztény vallás az istentisztelet fényének emelésére fentartotta és ápolta a régi tradiciókat, ugy hogy az egész középkoron virágzik a H. Babilon szerepét később Bizanc és az arabok veszik át a ragyogó himzett ruhák előállításában. Azonban Ny.-Európában is széltében gyakorolják a H. művészetét lovagvárakban és zárdákban egyaránt. A hires bayeuxi himzett kárpitot Hódító Vilmos nejének Matildnak (megh. 1087.) tulajdonítják. A mi koronázási palástunkat is Szt. István neje Gizella himzette, aki palotájában egész himzőműhelyt rendezett be a sok ujonnan alapított templomnak diszes ruhákkal való ellátására. Innen került ki a Metz melletti Saint-Arnold apátságban őrzött himzett misemondó ruha is, melyet felirása szerint Szent István és Gizella küldött XVIII. János pápának. Ugy ez, mint a magyar koronázási palást bizanci és mór befolyást árul el diszítéseiben. A mi királyi palástunkat a rajta levő arany himzésű felirás szerint Gizella királynő, II. Henrik német császár nővére 1031-ben maga himzette a székesfehérvári templom számára sötét-lila szinü selyemre arany szálakkal. Az arany szálak nincsenek átöltve a visszájára, hanem csak a szinén sorakoznak sürün egymás mellé és csak egyes öltések erősítik az alaphoz.

Ez a himzési mód még ma is gyakorlatban van, mert a drága aranyszálat kimélni lehet vele. A köpeny alakjai a templom szentei és jóltevői. Krisztus alakja megvan kétszer, látjuk továbbá Szt. István, Gizella, az apostolok, próféták, szentek és angyalok alakjait, közben pedig kis medaillonokban állatalakokat, felirást és ornamentumot. A minta, mely szerint a palást készült, még jókarban van Győrött, vékony, átlátszó szövetre tussal rajzolva. A mi királyi palástunkkal egystilünek látszik a bambergi dom császárköpenye. A XII. sz.-ból való a német császárköpeny, melynek szimmetrikus alakjai kelet szentfája, két oldalán tevéttépő oroszlánok. A növényi disz arabmór eredetünek mondja. A XII. sz.-ból való a római Szt. Péter templomban őrzött hires császári dalmatika is, mely valószinüleg bizanci munka. A XIII.sz.-ban nagyon elterjedt a velencei gyöngy-H. A XVI. sz. egyetemes föllendülése a már csak tengődő H.-t uj életre keltette Európaszerte A kelettel való érintkezés uj formákat és uj modort hozott forgalomba. Ruhát, butort, ágy- és asztalnemüt, lószerszámot, nyeregtakarókat stb. mind kihimzik s legtöbbnyire arannyal. Hazánkban e korban fejlik ki az u.n. magyar renaissance-H., mely a nemzeti népies alakokat az olaszországi selyem- és bársonyszövetek hatása alatt, kelet gránátalmájával egyesíti, összeolvasztja. Forma és szinpompa jellemzi a mi uri himzéseinket. Az arannyal, a skófiummal való H. annyira elterjed, hogy egyes gazdag főurak egész himzőműhelyeket rendeznek be váraikban. XVI-XVIII. sz.-i H.-eink alkotják a magyar renaissance-ornamentikát gazdag rózsás gránátalma formáikkal, ellentétben a népiessel, mely megtartotta főformának az Ázsiából hozott pávatollat, a pávaszemes rózsát. Népies h.-eink szürön, subán, mind e tipust variálják számtalan alakban. Ágy- és asztalnemü, nemkülönben női ruhanemüeken azonban népies H.-eken is látható a gránátalma. A magyar H. a rajz azon sajátságos kitöltését is megőrizte számunkra, mit kiválóan asszir ékítményeken látunk, hol az egyes szinek zeg-zug vonalban sorakoznak egymás mellé. H.-einken ilyenkor a körvonal száröltéssel készül s csak a mezőket foglalja el a zegzugos lapos öltés, közben kihagyván az alapot. A «point de Hongrie» eredete csak Assziriában kereshető. - I. képmellékletünk szines selyem-H.-eket mutat a sepsi-szent-györgyi Székely Nemzeti L. még Diszítés, Ékítmények, Fonószövő-ipar és Házi ipar.

Forrás: Pallas Nagylexikon