Himzőgépek

Az öltések faja szerint a H. két főcsoportra osztatnak, u. m.: hurkos öltésü- és párhuzamos öltésüekre. A hurkos öltésü himzőgépek tulajdonképen varrógépek.

Ezen elrendezésnél sima varrótüvel bir a gép, egy fonallal dolgozik, s ezt a hurokfogó kampó a tű minden lemenetele alkalmával megfogja és mindaddig fogva tartja, mig a következő öltéskor a tű át nem ment a hurkon. Ujabb kivitelét, feltalálója után Bonnaz-féle himzőgépnek neveznek. E gép jellemzőjét a hurkos tű s a fonalvezető cső képezi, mely utóbbi minden öltéskor egyet fordul tengelye körül, miáltal a fonalat a tű kampójára helyezi. A párhuzamos öltésü himzőgép a kézi himzést hűen utánozza. E himzőgépet Heilmann J. (a fésülő gép feltalálója) találta föl 1829. A gép lényege a 9. ábrából jól kivehető. Ennél ugyanis a szövet keretre van feszítve, illetőleg két kilincsműves henger feszítve tartja. Ezen keret a függőleges sikban mozgatható (tehát fel és le, jobbra s balra) s ezért a tűn azonos pályán végzi az ide-oda mozgást. A tű mindkét végén hegyes és közepén füzik be a fonalat. A tű beszurását és kihuzását karokra szerelt fogókkal végzik. Ezen karok kocsi szerkezetre vannak szerelve. A kocsikhoz fogasrudak vannak erősítve s igy ezeket a munkás egyszerü forgattyuval előre v. hátrafelé mozgathatja. Az tűt a fogó tartja. Ezen fogó lezárását az e karra működő rugó végzi, mig nyitását ruddal mozgatható excenter eszközli. A vázlat azon munkaszakot jelzi, midőn a tűt rendszer átszurta, kihuzta és a karon levő drót feszíti a fonalat teljes áthuzás céljából. A most jelzett munkaszakasz után az egyik kar halad befelé s átszurja a tűt; ezután a fogó nyilik, a másik oldali pedig lezáródik. Most az elöző rendszer vesztegel és a másik halad kifelé s igy tovább. A Heilmann-féle himzőgép egyszerre számos tűvel dolgozik. A tűk átszurásakor lemezek támasztják a szövetet, hogy sikjából ki ne tolassék. A mintaképzés céljából a szövet kerete megfelelően mozgatandó.

Forrás: Pallas Nagylexikon