Hindu mozgalmak

A sok istent hivő hindu vallás sem zárkózhatott el teljesen a külbefolyások elől. Még a mohammedán hóditás előtt görög, persa, zsidó és keresztény tanok kezdettek az ind nép közt szórványosan feltünedezni. Hogy a műveltebb osztályokat nem elégítette ki a gyermekesen mesés vallás, azt a bölcsészeti iskolák, melyek közt racionális, sőt ateista is akad, eléggé bizonyítják. A mohammedán hóditás óriási hatást gyakorolt az ind nép gondolkozásmódjára. Az iszlám magasztos egyistenhitével szemben a bálványimádás mezébe öltözött politeizmus szánandó babona képét mutatta. A XIII. századtól fogva megindult az ősrégi ind vallás követői körében a reformmozgalom. Az ind társadalom jobbjai undorral fordultak el a népies Siva-hit gyalázatos kicsapongásaitól. Törekvéseik többnyire oda irányultak, hogy a hagyományos Visnu-tiszteletet ujra visszaállítva, erkölcsileg emeljék és elfajulásaitól megtisztítsák őseik hitét. Ramanand volt az első, ki 1400 körül Indiában az emberek egyenlőségét Isten előtt tanítva, szakított a kasztrendszerrel. A legalsóbb kasztokból összegyüjtött tizenkét tanítványa közül kivált Kabir v. Kabir Dász, ki hadat izent a brahminok és a kasztok meg a bálványimádásnak. Szerinte egészen közömbös dolog az, hogy Ali vagy Rám néven imádja valaki az Istent. Ali, a siiták kedvence, a moszlimeket, az istenített hős Rám vagy Ráma pedig a hindu vallás követőit jelentvén, mindegy akár mohammedán, akár hindu valaki, csak higyjen az egy Istenben. Nanak, a szikhek vallásának prófétája, Kabir könyveiből kölcsönözte eszméinek nagy részét, sokban megegyez azért a szikhek és a kabir-panthik (Kabir követői) vallása. Nanak a koránt és a védákat tanulmányozva, azt vélte fölfedezni, hogy mind a két vallásnak alapja monoteizmus azzal a különbséggel, hogy a hinduknál az eredeti egy isten hivést a később lábrakapott bálványimádás meghamisította. tanítványai, hogy nagyobb legyen a tekintélyük, Visnu isten megtestesülésének mondták mesterüket Nanakot, kit hivei mint istenséget kezdettek imádni. A szikhek mellett más reformált felekezetek is virágoztak. A XVII.sz.-ban Birbhan isteni kinyilatkoztatásra hivatkozva, egy uj felekezetnek, a szádhok vagy ind puritánok szektájának lett a prófétája. Tanítását mint Kabir és annyi más ind reformátor szabdák és szákhik, azaz egyes hindi nyelven irt versecskékbe foglalta. Ezekből az önálló vallásos versekből követői egy könyvet irtak össze: Adi-upadesz, első szabályok vagy rendeletek cim alatt. A szádhok egész dogmája tizenkét parancsban (hukm) foglaltatik. Leglényegesebb tanuk, hogy csak egy Isten van és az ő igéje Málik ká hukm (a.m. az Ur parancsa), nem kell ezért kivüle tisztelni semmi élő vagy élettelen tárgyat. Erkölcstanuk tiszta, tele emberszeretettel; az opium, illatszer és a részegítő italok, sőt még a betelrágás is tiltva vannak. Kabir hitéből számos többé-kevésbé önálló felekezet származott. Voltak olyanok is, melyek egyformán megvetették a Mohammed és a hinduk vallását. Ilyen volt Darja-Dász, egy mohammedán szabó által hirdetett uj vallás. Darja-Dász hiveinek nem kell templom, irtóznak a bálványtól és a rendes imától. Tartózkodnak a hús élvezetétől, mert szerintök az élőlények Istennek, kit a jól készített igazságnak (szatja szukrit) neveznek, részei. Véres áldozat helyett tejet, czukrot és gyümölcsöket ajánlanak fel a legfőbb lénynek. Megvetik a szanszkrit tudományt, nem ismerik el a Védák, Puránák és a Korán tekintélyét; minden, a mit tudni kell, meg van prófétájuk, Darja-Dász 18 könyvében. Sokkal türelmesebb volt a próféta szabónál egy másik, nálánál nagyobb reformátor, Rám Mohán Rae vagy Radsa Ram Mohan, kinek fő dogmája az istenség egysége és a tulvilági élet. Türelmessége nem ismer határt: Mózes, Jézus, Vjasa és Mohammed egyformán tiszteletre méltók. Az ó- és ujszövetség, a védák és a korán mind jó istenes könyvek. Mint modern műveltségü ember, a hirlapirodalmat is felhasználta eszméi terjesztése és népszerüsítésére. Élete végéig, mely 1832. Bristolban következett be, kitartóan küzdött a barbárság, bálványimádás és a babona ellen. V. ö. Cunningham, History of the Sikhs (London 1849); Trumpp, Die Religion der S. (Lipcse 1880); Garcin de Tassy, Histoire de la littérature hindouie et hondoustanie (Paris 1870).

A társadalmi reform-mozgalmak, amelyek közt a nő-kérdés különböző alakban a főszerepet viszi, a következő kérdések köré csoportosulnak: a polgári házasság; a házasságkötésnél nagyobb életkor megkivánása a házasulandóktól (főkép a leányoktól), a leányok tanítását célzó intézmények meghonosítása, a hindu özvegyek új házasságra lépésének megengedése és az özvegyek szerencsétlen társadalmi helyzetének megszüntetése. A fakultativ polgári házasságot (Native Marriage Act) 1872 márc.22. vezették be és a Késab Hander Szen és hivei buzgó agitációja következtében létrejött polgári házassági törvény minden, az illetékes hivatalnok (Registrar) előtt kötött házasságot jogérvényesnek mond ki; a vőlegény legkisebb korát 18 és a menyasszonyét 14 évben állapítja meg; megkívánja a szülők v. gyámok irásbeli beleegyezését, ha a vőlegény v. a menyasszony még nincs 21 éves; megtiltja a bigámiát, valamint bizonyos fokban a vérrokonok közti házasságot és a hindu özvegyeknek megengedi az uj házasságra léphetést. E törvény előnyeit egyelőre még kevesen élvezhetik, mert az általános ind szokás szerint a leánynak 8-10 éves korában kell házasságra lépnie. A házasságkötésnek ez a formája azonban arra az esetre, ha a férfi életben marad, csak afféle eljegyzésnek tekinthető, amennyiben a tényleges házasságot csak akkor kötik meg, ha a nő a 12 v. 14 éves kort elérte; ha azonban a választott férj a tényleges házasságralépés előtt hal meg is, a nőt özvegynek tekintik és ortodox felfogás szerint nem szabad uj házasságra lépnie. Noha az ortodox hinduk (nem a mohammedánusok) nagyon berzenkednek a leányoktatástól, melyről azt hiszik, hogy az erkölcstelenséget mozdítja elő, mindazontáltal e tanításnak szükségessége és haszna mind szélesebb körben való elismerésre talál. A férje halála következtében özvegyen maradt hindu nőre számtalan testi-lelki kin súlyosul. Szülei házánál ő a legmegvetettebb cseléd, akinek semminemü ékszert v. jó ruhát viselnie nem szabad, a legrosszabb ételt ő kapja, az év számos napján 24 órán át bőjtölnie kell s ilyenkor egy csepp vizet sem szabad neki nyujtani és azonfelül az összes házbeliek - saját gyermekei kivételével - bántó megvetéssel vannak iránta. Mind mai napig is majd általánosan a hindu özvegyet felesleges lénynek tartják, akinek jog szerint férje holttestével együtt kellett volna magát elégettetnie. Csak a brahminoknak v. a jövő más türelmes felekezeteknek és az angol művelődés növekvő befolyásának sikerülhet e szomoru viszonyokat lassanként megváltoztatni.

Forrás: Pallas Nagylexikon