Hiperboreok

mesés ókori nép, melynek neve eredetileg hegyentulit jelent (v. ö. Müller Miksa szószármaztatását, mely a boros szót az oros-szal azonosítja; a persa giri, szláv: gora, hora szót), mig görög népetimologia északra utalja őket, hol «már a Boreas (északi szél) sem jár». Ókori történetirók (Herodot, Strabo) nem hitték létüket, ujkoriak (Niebuhr) elfogadták, de más-más helyen keresik nyomukat (fekete-tenger melléke, Oroszország, Olaszhon). Hazájuk egy sziget, akkor mint Szicilia, a Göncöl állásának irányában. Életmódjuk egyszerü, erkölcseik tiszták. Gyümölcsből éltek, berkekben laktak és háborut vagy viszályt nem ismertek. Apollont és Latonát különösen tisztelték, kiknek ünnepélyein a riphaei hegyek közül hattyuk jönnek hosszu sorban és hangjukkal kisérve a hivek énekét, ugy térnek vissza. Az istenek viszont megengedték hiveiknek, hogy ezer évig éljenek és fájdalom nélkül, önkéntes lemondásban váljanak meg az élettől. V. ö. Chassang, Historie du roman chez les anciens.

Forrás: Pallas Nagylexikon