Hippias
1. Pisistratus fia, Kr. e. 527. atyja halála után fivérével,
Hipparchosszal egyetemben (l. o.) átvette apja örökét. Bár büszke és dölyfös
volt, eleinte mérsékelte magát és csak testvérének megöletése után (514)
kezdett kegyetlenkedni, mire az Alkmeonidák a delfii jóshely erkölcsi és
Spártának anyagi segítségével elüzték (510). H. először Sigeionba menekült,
majd Darius persa királyhoz, akit háborura ingerelt, de a persák Marathonnál
kudarcot vallottak és H. mint földönfutó halt meg Lemnoszban. - 2. H., eliszi,
hirhedett szofista Kr. e. 400 körül, aki Protagoras és Sokrates kortársa;
bölcseleti rendszerének sarkköve az önelégültség (autarkia) volt. Dicsekedett
vele, hogy mindent tud és hogy minden kérdésre képes megfelelni, miért is Plato
két párbeszédben ugyancsak pellengérre állította. Műveinek töredékeit Müller
adta ki a Fragmenta historicorum Graecorum c. gyüjteményben (Páris 1848).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|