Hippolytus

egyházatya és iró; életének főbb pontja: Galliában Irenaeust hallgatván, a III. sz. első felében preszbiter lett Rómában; Zefirinus pápával a fegyelem ügyében meghasonlott s a ridegebb elvekhez hajolván, elvtársaival megválasztatta magát ellenpápának, de később kibékült a pápával. 235-ben császári parancsra Szardiniába költözött számkivetésbe s nemsokára a Decius-féle keresztény-üldözésben vértanu-halált szenvedett. Sokat irt, még pedig görögül, amint a Lateranban levő ülő szobrának felirata tanusítja. Művei: Krónika, mely latin fordításban maradt reánk, továbbá: a husvét idejének számításmódja; ódák a szentirás egyes részleteire; vitairat a Platon-féle kozmologia ellen; a herezisek foglalata; cáfolat az összes herezisek ellen 12 könyvben; végül az u. n. Philosophumena, mely a legélesebb pamflet Zefirinus pápa ellen, de még mindig eldöntésre vár, vajjon ő irta-e (azelőtt Origenes neve alatt idézték). Newman biboros elvitatta tőle, mert szerinte megfejthetetlen volna az az általános tisztelet, melyet a római egyházban tanusítottak iránta egész a VI. sz.-ig, ha ő irta volna ezt a piszkoló művet, annyival is inkább, mert a római egyház aligha részesít vala egy ellene szegülőt és irót oly tiszteletben, aminőben H.-ot részesítette. A másik nézet védői ellenben megengedik, hogy H.-nak műve, a Philosophumena, abból a korból való, amikor még mint a pápa ellenfeléből a szenvedély szólott, csakhogy a tévedését kibékülésével és martir-halálával bőven lemosta. Ellenpápa is volt s nem a « portus Romanus püspöke» (mint némelyek irják), mert ilyenről nem tud a historia; ezért a névben valószinüleg félreértés van. Műveinek kiadásai: Millertől (Páris 1851); Dunckertól és Schneidewintől (Göttin ga 1859); Töredékeit kiadta Pauli de Lagarde (Lipcse 1858); a Philosophumena ujabb kiadása Dielstől (Doxographi Graeci, Berlin 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon