Hispania

(a görögöknél Iberia, a költőknél Hesperia), az ókorban elnevezése az egész pirenéi-félszigetnek, a következő határokkal: északon a Pirének és Gallia, keleten és délen Herakles oszlopáig az Atlanti-oceán, azontul és nyugaton véges-végig a Földközi-tenger. Északon a Pirenéi-hegyeken kivül nevezetesebb magaslatok a vasconok, kantabrok és asturok területén a Saltus vasconum és a Vindius, melynek elágazása délkeleti irányban az Iberus (Ebro) jobbpartját követő Idubeda (most Sierra de Oca, Sierra de Lorenzo és Sierra de Albaracin). Az Idubeda közepe táján kiválik az Orospeda v. Ortospeda (most Sierra del Mundo és Sierra de Alcaraz), mely Baetica felé vonul (l. o.) egészen a Baetis forrásvidékéig; déli része a Mons Argentarius. Beatica déli partján ott van a Solorius (Sierra Nevada), ettől nyugatra az Illipula (las Alpujarras). A baetis és Anas között (Guadiana) volt a Mons Marianus (Sierra Morena). Lusitaniában a Durius és Tagus közt a Mons Herminius (Sierra della Estrella). Hegyfokok északkeleten kezdve: Pirené (Cabo Creuz); Tenebrium (az Iberus torkolatánál), Dianium (C. St. Martin), Promontorium Saturni (Uj-Karthagótól keletre), Charidemos foka (az Urci-öböl mellett), Kalpe (a mai Gibraltar), Promontorium Junonis (Cabo Trafalgar), Prom. Cuneus (Santa Maria), Prom. Barbarium (C. Espichel) és Prom. Magnum (C. la Roca) a Tagus torkolatának két oldalán. Prom. Celticum (C. Finisterre), a tartomány északnyugati csúcsa és a Prom. Trileucum, a legészakibb hegyfok. A folyók közül, melyek jelentékeny számmal voltak (régi iróknál 60-nál többet találunk felsorolva), kiemeljük a következőket: Hiberus (Ebro), Baetis (Guadalquivir), Anas (Guadiana), Tagus (Tajo), Munda (Mondego), Diriso (Duro), Minius (Minho), Mavius (Navia), Mesus (Marcea), Nerva (Ordunna). H. kivált déli részén a termékenységnek mesés hirében állott, azért helyezte az antik hagyomány ide a Hesperidák hazáját. Termékei közül kivált az ásványország nyujtotta bő aratást, mellyel lakói, az ibérek Róma felé gazdag kereskedést üztek. Az ibérek voltak a tartomány őslakói és ugy látszik az árja bevándorlást megelőző, előttünk ismeretlen népfajhoz tartoztak. Hozzájuk járultak és velök összeolvadtak az ide özönlő kelták. A kelták népéhez tartoztak északon a kantabrok, artatrok és gallaeciak; közepén a vaccaeok, pelendonok, aravákok, beronok és luzónok; délkeleten a keltikusok (alighanem Herodotos kynétái II. 33., IV. 49). Mindezek az őslakossággal keltibérekké keveredtek össze, csak a Pirenékben maradtak meg tisztán az ibérek, ma baszkok (l. o.). A tengerpart mentén egymásután keletkeznek feniciai, görög és római telepek. Az európai világeseményekbe a pún háboruk, kivált Hannibal szereplése vonták be H.-t. Lassankint az egész H. meghódolt Rómának, Lusitania Numantia után (133), északi H. Caesar idején, a többi később, ugy hogy Augustus alatt az Iberus folyása alapján már két H. létezik: H. Citerior (fővárosa után máskép Tarraconesis) és H. Ulterior (ismét Lusitani és Baetica (l. o.). Azonkivül feloszlott H. 14 törvénykezési kerületre (conventus iuridici). Nevesebb városok: Augusta Emerita (Merida); Norba Caesarea (Alcantara), Ebora (Evora); a keleti parton: Carthago Nova; az Iberus alsó folyásán és még odább Tarraco (Tarragona), Barcino (Barcelona). A Pirénék alján Osca és Ilerda (Huesca és Lerida), Quintilianus szülővárosa Calagurris (Calahorra), Pompaelo (Pampeluna), északon a Dueróig (Duris) Legio VII. Gemina (Leon), Asturica Augusta (Astorga), északkeleten Bracara (Braga), végül a Tagus és Anas közt Toletum (Toledo). H. későbbi alakulását és történetét l. Spanyolország.

Forrás: Pallas Nagylexikon