Históriás ének

igy nevezzük irodalmunk XVI. és XVII. századbeli epikus verseinek azt a részét, mely történeti tárgyat ad elő mint valóságos történetet, azaz költői alakítás nélkül. Akkor epikánk legnagyobb része egészen Zrinyiig és Gyöngyösiig ilyen énekekből áll. Szerzőik többnyire tanult s literátus emberek, kik deákoknak irják magukat, éneküket ugyan előadják ők is, zenekisérettel, de gyakran ki is nyomatják; hangszerük már nem a régies hegedő vagy a koboz, hanem az ujabb és divatosabb lant; le is nézik a hegedősöket, akiknek költői módjától is eltérnek. A tárgyul választott történeti anyagot (legtöbbször egykoru eseményt) nem alakítják, nem szinezik; főtörekvésük mentül hitelesebb adatokat szedni rimekbe, szoros időrend szerint, mentül igazabb történetet adni. Ennek csak a költői érdek vallja kárát; műveik általában kompoziciótlan és lapos krónikák és kritikai szellemük, a valóhoz tapadó előadásuk miatt, inkább történeti művek, mint költemények. Ily énekeink igen nagy tömegben maradtak fenn s napjainkban is folyton kerülnek még elő. Sok H.-szerző nevét ismerjük; valamennyi közt legtermékenyebb és az irány igazi képviselője Tinódi Sebestyén (l. o.). Egy gyüjteményöket már Heltai G. kiadta Cancionele cimen 1574., uj kiadásuk az akadémiai Régi Magyar Költők Tára köteteiben (Tinódi maga egy vastag kötetet tölt meg). Toldinak az a föltevése, hogy a H. folytatása a régi hegedőséneknek, ujabban megdöntöttnek látszik s Arany felfogásához képest, aki a hegedősének veszedelmét a nálunk korán mutatkozott kritikai józanságban kereste (Naiv époszunkról), a históriás énekben inkább a hegedősének tagadását látják. A H. csak kiszorította és felváltotta a hegedőséneket, melytől egész szellemében különbözött. Epikai költésünknek e kijózanodása láthatólag a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején megy végbe s azóta lett divatos a H. és virágzott mintegy másfél századig. V. ö. Erdélyi Pál, XIV. és XVII. századi magyar históriai énekek (M. Könyvszemle, 1887); Badics F., XVI. századi epika (Beöthy Képes irodalomtörténetében).

Forrás: Pallas Nagylexikon