Hiszteria

kedélybántalom, mely a jellem és hangulat rendellenességein kivül számos testi, ugy mozgási mint érzési tüneményt is mutat. E bántalom, bár tulnyomóan nőknél fordul elő, feltalálható férfiaknál is; a serdülő és a teljes kifejlődés kora a H. legnagyobb részét szolgáltatja. Vannak azonban észleletek, melyek szerint a 4-6. életévben is előfordulhat. Tulnyomóan örökölt bajt képez, jelesen hiszteriás anyák gyermekei ritkábban már is hiszteriások, gyakrabban nagyfoku ideges hajlamot árulnak el. Az apa alkoholizmusa szintén predisponál. Kedélyizgalmak gyakran okoznak H.-t, szintugy a testet gyengítő nedvveszteségek és kimerülések; ritkábban támad H. villámütéstől, alkohol-, higany- és ólommérgezésre, testi sérülésekre (traumás H.). A bántalom legjellemzőbb vonásait a rendkivüli ingerlékenység, tulgyors hangulati változás és a kiválóan fokozott szuggesztibilitás, más szóval a tulélénk képzelő erő képezik. Igy érthető, hogy e betegek a legcsekélyebb okból féktelen haragra lobbannak, határtalan aggodalomba esnek avagy ennek ellenkezőjébe, korlátlan örömben törnek ki. Hiányzik náluk az önuralom, mellyel indulataikon és érzelmeiken uralkodhatnának. Ilyeténkép a hiszteriás egyénisége folyton kaleidoszkopszerüen változik, szélsőségek közt mozogván. Ritkábban előfordul, hogy a H. lefolyásában kifejezett elmezavar tünetei jelentkeznek, leginkább mint buskomorság, dühösség avagy tébolyodottság.

A H. lényegileg két főalakban jelentkezhetik, u. m. kis és nagy H. A kis H. csak kisfoku zavarok és panaszok (fejfájás, szédülés, globus, ingerlékenység stb.) jelenléte által árulja el magát, mig a nagy H. a felsorolt összes zavarok, főleg az érző és mozgató jelenségek együttes jelenléte által jellegeztetik. Utóbbi alaknál a gyors egymásutánban fellépő nagy görcsös rohamok, a hiszteriás érzéketlenség (anaesthesia), a látás és hallás csökkenése, a kontrakturák stb. rendkivül változatos, de egyszersmind súlyos kórképet alkotnak. A H. nem halálos baj, s igy sohasem fenyegeti a beteg életét, de makacs volta miatt sok évi szenvedés okozója. A gyógyítás két főelv alapján történhetik. Azon esetben, ha más szervek, jelesen a nemi szervek részéről mutatkozó elváltozások tételezik fel a H.-t, ugy természetes, hogy a beteg nőgyógyászati kezelésétől függ a gyógyulás. De a H. tulnyomó számában a betegség mint a kedély zavara áll fenn, s ekkor a kezelés sarokpontja a helyesen bevezetett szuggesztiv gyógymód (psychotherapia). Ezen eljáráson a gyógyszer nélküli u. n. pszihikus kezelés értendő, melynek célja a csökkent akaraterejü, határozatlan, önmagával elégedetlen és meghasonlott betegnek lelki rugékonyságát felfrissíteni s igy valósággal kedélyi iskoláztatást végezni. Önként értendő, hogy csakis az az orvos képes erre, aki kellő tapintattal, éleslátással és emberismerettel rendelkezik, hogy a betegek bizalmát megnyerje, jellemüket, hajlamaikat felismerje s ingatag akaraterejükön alapuló szeszélyeikkel megküzdjön. Ily képességekkel rendelkező orvos kiváló szuggesztiv befolyást gyakorol betegei felett, s ez által eléri azt, hogy akaraterejüket és önuralmukat feléleszti. Miután a szuggesztibilitás (l. Hipnotizmus) a hipnozis alatt tetemesen fokozottnak mutatkozik, azért is érthető, hogy éppen a H.-nál alkalmazzuk a leggyakrabban és legsikeresebben a hipnotikus szuggesztiókat. Ezenkivül alkalmazzuk amaz általános gyógymódokat, amelyekkel a testre zsongítólag hatunk: a villamozást, a vizgyógymódot és a légváltozást. Vérszegénység jelenlétében vasat adagolunk. A Playfair-Weyr-Mitchell-féle hizlaló gyógymódot utóbbi időkben már mind ritkábban alkalmazzuk. Jó hatásu olykor a beteget megszokott környezetéből kivenni és idegen helyre, valamely gyógyintézetbe elhelyezni; ez áll főkép oly esetekben, melyekben a környezet tulgonoskodása a beteg figyelmét tulságos mértékben saját állapotára tereli. Az álmatlanság, a tulságos izgatottság sulfonált, illetve brómkészítményeket igényel, mig a számos egyéb kórtünet megfelelő tüneti kezelést tesz szükségessé.

Forrás: Pallas Nagylexikon