Hit

valamely nyilatkozatnak v. tantételnek elfogadása a nyilatkozónak tekintélye alapján. Hinni tesz - a Kis Káté szerint - igaznak tartani azt, amit más mond, és pedig azért, mert más mondja. Természetfölötti értelemben a hit Isten kijelentett igazságának és akaratának elfogadása az Isten tekintélyének alapján, akár képesek vagyunk felfogni, akár nem. Az értelem erejét fölülmuló tételeknek organuma a hit. A pozitiv v. történelmi hit határozott történelmi tényeken, indító okokon (motiva credibilitatis) alapszik; a vakhit indító okok nélkül való hit; igazhitü (ortodox), aki az egyház tételeit az egyház tekintélye alapján és kivétel nélkül elfogadja; hitetlen (heterodox), ki nem ismeri el.

Forrás: Pallas Nagylexikon