Hitbizomány

szorosabban családi H. (fideicommissum familiae), hazai jogunkban oly rendelkezés, amellyel valaki - az alapító - bizonyos vagyont minden jövendő vagy legalább több nemzedékre a család elidegeníthetetlen vagyonának nyilvánítja. Magát a vagyont is H.-nak nevezi. A H. célja a család fényének fentartása és emelése. Magyarországban a H.-t először az 1687. évi IX. t.-c. hozta be a főrendek vagyoni romlásának megakadályozása, a szokássá vált önkényes vagyonelidegenítések és tékozlás megfékezésére. E törvény szerint H. csak szerzeményi javakban alapítható, végrendeletileg érvényéhez szükséges királyi jóváhagyás s az illető megyének vagy megyéknek, ahol a H.-i javak feküsznek, közgyülésén történendő kihirdetés. A H. hatálya, hogy az utódok a H.-t a H. elvesztésének terhe alatt el nem zálogosíthatják s el nem idegeníthetik. A H. alapítási jogát ez a törvény a Magnati et Proceresre, tehát a főurakra szorította s a köznemeseket kifejezetten is kizárta. A köznemesekre az 1723. évi L. t.-c. terjesztette ki, mely az első törvényt részben módosította. Igy jelesül ezentul H.-t nemcsak végrendeleti intézkedés utján, tehát jelesül örökvallás utján lehet alapítani. Sőt királyi adományképen az adományozott javak azonnal hitbizományiaknak voltak szabályozhatók. A törvény továbbá a H. érvényét ahhoz kötötte, hogy az által mások, jelesül az alapító addigi hitelezőinek jogai ne sértessenek. Az 1852. évi november 29-iki ősiségi nyilt parancs 13. §-a az addigi magyar törvényekkel megegyező H.-t érintetlenül hagyta, uj H.-ok felállítására nézve azonban az ausztriai polgári tvkvben foglalt szabályokat léptette életbe, további könnyítő határozatoknak kilátásba helyezése mellett. Későbben az 1862. évi október 9-iki legfelsőbb királyi leirat uj szabályokat léptetett életbe, melyek lényegökben az osztrák polg. tkv határozmányaival megegyeznek.

A H. céljánál fogva annak tulajdonjoga az egész családot illeti s a várományosok és a H. mindenkori birlalója között van megosztva, és pedig ugy, hogy amazoké egyedül a főtulajdon, emezé a haszonvételi tulajdon is. A főtulajdonnál fogva a várományosokat bizonyos jogok illetik meg, melyek igényeiknek biztosítását célozzák. A H. birtokosa viszont nem tehet oly intézkedéseket, melyek a H. célját meghiusítanák vagy veszélyeztetnék. Az örökösödésre nézve az alapítás alkalmával meghatározott szabályok szolgálnak zsinórmértékül. Ebből a szempontból a H.-nak három rendes faját szokás megkülönböztetni, u. m.: 1. elsőszülöttségi H. (primogenitura); 2. izelsőségi H. (majoratus); 3. idősbbiségi H. (senioratus). Az eslőszülöttségi örökösödést 1. Elsőszülöttségi jog. Az izörökségnél a H. azt illeti, aki az utolsó birtokosnak legközelebbi rokona s ha ilyenek többen vannak, azt, aki korosabb. Ez az u. n. fokozati rend (successio gradus vagy majoris). Az idősbbiségi vagy korörökségnél az örökös az, aki a családban korra nézve legöregebb. Ez az u. n. kor elve (successio senioris). Minthogy az örökösödési rend meghatározása az alapítót illeti, természetes, hogy az alapító ezekhez a H.-i nemekhez nincs kötve s azokat éppen meg is fordíthatja; p. az elsőszülött helyetta z utolsószülöttet (ultimogenitura), a család legkorosabb tagja helyett a legifjabbik tagját (junioratus) rendelheti örökösnek s az örökösödést más feltételekhez is, p. bizonyos vallás követéséhez kötheti. A H.-i örökösödés folytán az örökségből kizárt családi tagokról évpénz (apanage) által szokás gondoskodni, mely a H. céljánál fogva természetesen sokkal csekélyebb értéket képvisel, mint amennyit rendes örökség esetében az illetők kapnának. A H. tehát a «család» elvont fogalma érdekében az egyes családtagoknak - egynek, H.-i örökösnek kivételével - nem jelentéktelen magánjogi sérelmével jár. Az orgb. ért. 3. §-a az egyébként megszüntetett hajadoni jogot (l. o.) H.-i javakban fentartotta. H. a dolog természeténél fogva leginkább ingatlan vagyonban alapítható, formailag azonban tőke-H. is lehetséges s ilyenek különösen Angliában fordulnak elő. Eltekintve itt helyütt a kérdésnek nemzetgazdászati oldalától, amely tekintetben a H.-ok az agrárforgalomnak a kultura mai fokával alig összeegyeztethető békóját képezi: a H. lényegileg politikai, és pedig arisztokratikus intézmény, mely a demokratikus jogállammal, - a jogállam pedig, miután fogalmából folyó alapelve nem a jogegyenlőtlenség, hanem a jogegyenlőség, csak demokratikus lehet, - homlokegyenest ellenkezik.

A legujabb adatok szerint nálunk 91 H. áll fenn. A H.-ok által elfoglalt terület 2.313.499 katasztr. hold. Összehasonlítva a szomszéd Ausztriával, nálunk ugyan a H.-ok száma kisebb, de az általuk elfoglalt terület nagyobb; Ausztriában az egész terület 3,8 %-a, nálunk 4,7 %-a van H. által megkötve. Az összes H.-i ingatlanoknak kataszteri tiszta jövedelme 5.342.407 frt 69 kr. (1889). Művelési ágak szerint a H.-i terület következőkép oszlik meg: szántóföld 662.468 hold, kert 6651 hold, rét 187.626 hold, szőllő 1939 hold, legelő289.792 hold, erdő 993.924 hold, nádas 12.604 hold, földadó alá nem eső terület 158.491 hold. Legerősebben van tehát az erdő képviselve. Azonban a szántóföld aránya is nálunk nagyobb, mint p. Ausztriában. A főcsoportokra jut nálunk, és pedig: szántóföldre 28,6 %, rét- és legelőre 21,3 %, erdőre 42,9 %, vagyis az összes szántóföld 3,2, az erdőnek 7,5 %-a van H.-ilag megkötve. Nagyság szerint a H.-ok következőkép csoportosulnak: 500-1000 holdig 2, 1000-5000 holdig 20, 5000-10.000 holdig 31, 10.000 holdon felül 33, pénzbeli 1. Nálunk tehát a H.-ok tulnyomó része nagy latifunciumokból áll. Ausztriában 292 hitbizomány közül 88, nálunk 87 közül 64 mutat 5000 holdnál nagyobb terjedelmet. A legnagyobb H.-ok a következők: egy 404.444, egy 241.533, egy 131.346, egy 145.476 holddal. Ezen négy H.-ra Magyarország területének majdnem 2 %-a esik, az egész H.-i területnek pedig több mint 40 %-a. Érdekes a H.-ok területének összehasonlítása az alapítás idejével. Ez összehasonlítás azt mutatja, hogy a nagy H.-ok leginkább a XIX. sz. előtt, a kisebbek a XIX. század alatt alapíttattak. A H.-ok területi eloszlására vonatkozólag a következőket találjuk: A H.-i területből esik a Duna balpartjára 11,6 %, a Duna jobbpartjára 44,9 %, Duna-Tisza közre 8,7 %, Tisza Balpartjára 7,3 %, Tisza jobbpartjára 24,5 %, Tisza-Maros közre 1,2 %, Erdélyre 1,8 %. Legerősebben terjedtek el a H.-ok a Dunántul, mig ugyanis a Dunántul az ország területének csak 15,4 %-át teszi, addig a H.-i terület majdnem fele, a H.-ok számának pedig több mint fele esik az ország ezen részére. Az egész területnek pedig közel 14 %-a van H.-ilag megkötve. Tudvalevőleg a Dunántul az egyházi birtok is igen jelentékeny. A H.-ok átlagos terjedelme is Dunántul a legnagyobb, ha eltekintünk a Tisza jobbpartjától, ahol a H.-ok átlagos terjedelme azért nagyobb, mivel az ottlevő összesen 8 H. között egy van, melynek területe 241.533 hold. Még aggályosabbá válik a H.-ok alakulása a Dunántul, ha szem előtt tartjuk, hogy egyes megyékben (Sopron, Moson) a területnek egy negyede, sőt ennél is több H. alá tartozik. Legkisebbek a H.-ok a Tisza-Maros közben és Erdélyben. A családok rangja szerint az 1894-ig engedélyezett H.-ok következőleg oszlanak meg: főhercegi család 1, hercegi 6, grófi 63, bárói 10, őrgrófi 1, nemes 10. Legerősebben vannak a grófi családok képviselve. Megjegyezzük, hogy a főrediház szervezetéről szóló (1886. VIII.) törvényben 81 grófi család (az indigenák nélkül) van említve. A H.-ok tulnyomó része elsőszülöttségi, összesen csak három kor-, egy iz H. fordul elő, ezek is régibb időből, azonkivül egy elsőszülöttségi, esetleg korörökségi és végre két H. kijelölés alapján. Alapíttatott: a XVIII. sz. előtt 6, a XVIII. sz. alatt 10, a XIX. sz. alatt 75. A XIX. sz.-ban pedig következőkép oszlanak meg: 1801-1850. 10, 1851-60. 5, 1861-70. 6, 1870-80. 25, 1881-1890. 26, 1891-1893. 3. A H.-ok száma tehát főleg századunkban szaporodott; a jelen század alatt ismét annak első felében 10, második felében 1893-ig 65 alapíttatott. Tovább részletezvén a számokat, azt látjuk, hogy ismét 1850-70-ig 11, 1870-93-ig 54 alapíttatott; a fennálló H.-ok több mint fele az utlosó husz évből való, azaz az intézmény fennállásától számított 183 év alatt, a rendi társadalom korában nem keletkezett annyi H., mint 1870-90-ig. A H.-ig statisztika iránt v. ö. A H.i stb. birtokok megoszlásának kimutatása (kiadja a földmivelési miniszter, Budapest 1894); Földes, Adalékok a magyar H. kérdéséhez (Akad. Értesítő, 1894 jul.); Katona, A magyar családi hitbizomány (Budapest 1894); Das Familienfideikommiss in Ungarn (Jahrbücher f. H. u. Stal., Jena 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon