Hiteles helyek
(Loca credibilia, vagy authentica), voltak Magyarországban a
római szertartásu káptalanok és konventek, melyek közhitelü pecséttel és
országos levéltárral birtak. Ilyenek voltak a székes káptalanok mind, a
rozsnyóinak és a kassainak kivételével; a társas káptalanok közül a pozsonyi és
a chazmai; a konventek közül a szent Benedek-rendieknek Pannonhalmán, Zala-Apátiban
és Garan melletti Szt. Benedeken (S. Benedicti juxta Gron), a premontreieknek
Csornán, Jászón és Leleszen levő konventjeik. A Benedek-félét ujabb időben
világi papok kezelték. A hiteles helyeknek azelőtt törvénykezési eljárásunkban
nagy jelentőségök volt. Bizonyos jogcselekmények csakis a H. közbenjöttével
történhettek, p. az iktatás. Ujabb időben törvénykezési hivatásuk megszünt.
Halhatatlan érdemeket országos levéltáraikkal szereztek maguknak. Magyarország
okmányügyének európai hirét első sorban a H.-nek köszönhet. Erdélynek két
hiteles helye volt, a gyulafehérvári római szertartásű káptalan és a
kolozsmonostori konvent. Az 1556. évi szekularizáció folytán a hiteles pecsétek
és levéltárak is az egyházi kezelés alól kivétetvén, a fejedelem által kinevezett
világi személyekre, u. n. requizitorokra bizattak, kik mellé azonban 1744 óta
egy-egy kanonokat neveztek ki levéltárőr (conservator) minőségben. V. ö. Jerney
J., A m.orsz. káptalanok mint hitelmes és hiteles helyek története (Történ.
Tár. II., 1855).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|