Hitvallás

(symbolum, confessio fidei), rövid, velős összefoglalása azon tanoknak, amelyek a hit lényegét alkotják s ugy a tanítóknak, mint a hivőknek szabályul szolgálnak. Krisztus előtti vallásokban, ideértve a zsidót is, nem találkozunk ilyen H.-sal. A kreszténység H.-a a hiszekegy vagy apostoli H. A H.-nak a kat. egyházban ima jellege van; azonfelül a keresztelésnél, a püspökszentelésnél, bizonyos egyházi hivatalok és rangok átvételénél is megkivántatik a H. letétele. A H. mintájának jelesen négy alakja van: az apostoli H., a nicea-konstantinápolyi, a szt. Athanáz-féle és a tridenti H., amennyiben ezeket egyes zsinatok a tévtanok ellenében, az igaz hit megállapítása végett szerkesztették. - H. a prot. egyházban, az ágostai, baseli, helvét stb. hitvallások, melyek körül az illető felekezetek hivei csoportosultak, melyekre az illető felekezetekhez tartozó lekészek, tanítók (néhol s néha még a világi hivatalnokok is) hivatalba lépésük alkalmával esküt tettek, s melyekről hazánkban két prot. felekezet a hivatalos nevét is nyerte (ágostai hitvallást követők). Hazánkban a ref. egyház lelkészei egy negyedszázad óta nem tesznek esküt a helvét hitvallásra, hanem csak arra esküsznek, hogy a szentirást hirdetik, tekintettel a helvét hitvallásra. - H. (professio fidei) az egyházjogban ünnepélyes eskü alatt tett biztosítás, hogy az esküvő egy meghatározott vallásfelekezetnek hive, s a reábizott tanításban ennek a vallásnak hitelveit fogja követni; különösen IV. Pius pápa és a trienti zsinat által püspökök, lelkészek és kolostorfőnökök, valamint hittantanárok és az áttértek részére előirt hűségi eskü a kat. vallás s a pápa iránt.

Forrás: Pallas Nagylexikon