Hitvédők

(apologeták), kik a hitet védelmezik a támadások ellen. Maguk az evangelisták voltak az első hitvédők, különösen szent János, ki a gnosztikusok és dokéták ellen védelmezte Krisztus istenségét. Justin vértanu párbeszédben Tryphóval azt bizonyítja, hogy az ószövetség az ujszövetségnek előképe. Tertullian, Lactancius, Cyprian szintén a zsidó vallás szemrehányásai ellen védelmezik a kereszténységet. Quadratus és Aristides Hadrian császárnak benyujtott védőiratok szerkesztői; Sardesi Meliti, Miltiades és Apollinaris Claudius Marcos Aurelius császárhoz intézik erkölcspolitikai védőirataikat. Ezekből csak töredékek maradtak fenn. (Szir ford. Pitra Spicilegium Solesmense T. p. II. XXXVIII-LV.) Justin apologiái teljes képét nyujtják a II. sz. védőirodalmának. Az elsőt Antoninus Pius császárhoz, fiaihoz, a római tanácshoz és a néphez intézte. Athenagoras (177) hasonló szellemü védőiratot intézett Marcus Aurelius császárhoz; Tertullian (Apologeticum) a római birodalom helytartóihoz fordul, Cyprian pedig Demetrianus előkelő rómaihoz, majd Donatushoz, majd meg a bálványok hiuságáról is (De idolorum vanitate). Tertullián következő védőiratokat is irt: Ad nationes; De idololatria; De testimonis animae. Minucius Felix Octaviusának ir. Alexandriai Kelemen Cohortatio ad Graecos és Stromata cimü irataiban a görög bölcselet képtelenségeit és elégtelenségét bizonyítja irenikus módszerben. Origines vitatkozó módszert használ. Tiruszi Methodius, az ifjabb Apollinaris Porphyrius ellen irnak, műveik azonban, miként Porphyréi, elvesztek. Eusebius Bitinia helytartója Hierokles ellen irt (303), Alexandriai Cyrill pedig 433. a hitehagyó Julian ellen 18 könyvben, melyekből 8 elveszett. Lactantius Institutiói, Eusebius Praeparatio evangelica cimü és Athanazius védőiratai, Theodoret Curatio Affectionum Graecorum 1. XII. c. munkája a IV. sz. kiváló apologiái. Ezekhez járul még Arnobiusnak a IV. sz. elején megjelent Disputationes adversus nationes c. könyve. Az V. sz. hajnalán Orosius történelmi védőiratot szerzett (Retractationes). Ezt követte Ágostonnak nagynevezetességü munkája De civitate Dei (413-427-ig). Sevillai Izidor irta De Fide catholica adv. Judaeos-t, mely irányban működtek Gregentius a VI. sz.-ban, Leontinus a VII. sz.-ban, Anastasius a IX. és X. sz.-ban, Commenius Sándor császár a XIV. sz.-ban. Ezek Keleten. Nyugaton lyoni Agobard 876. (De judaicis superstitionibus), Maurus, Westminsteri Gilbert, Deutz Róbert, Venerabilis Péter, Chatillon Gualterus, lyrai Miklós. Az iszlám ellen irtak: Damaszkuszi János (Disceptatio Saraceni et Christiani), Abukara Tódor, Samonas, Kantakuzeni János, Venerabilis Péter (a XII. sz. ez utóbbi Adversus nefandem sectam Saracenorum). Majd meg föltüntek: szt. Anzelm, szt. Tamás, Nagy Albert, később Pennaforti Rajmunk (megh. 1275), Martini Rajmund (Pugio fidei adversus Mauros et Iuaedos), Savonarola és Turrecremata (az iszlám ellen), a viennei zsinat (1311) után Ricold (Propugnaculum fidei adversus deliramenta Alcorani), Spina Alfonz (Fortalitium fidei contra Judaeos, Saracenos aliosque christianae fidei vinmicos, Argentorati 1471), Karthauzi Dénes, Cavalleria Péter, Cusa biboros, Marsilius Ficinus és tanítványa Picus del Mirandole és Savonarola (megh. 1498., Triumphus crucis contra saeculi sapientes). Természettudományi szempontból irt: Sabundi Rajmund. A XVI. sz. egyik legjelentékenyebb hitvédője volt Vives Lajos (megh. 1540). A humanizmus irányát képviselték Ailly Péter, Gerzon János, Melchior Canus Loci theologici cimü munkája, a hitvédelemtan alapkérdései és módszerei felől irt kiváló fontosságu munka. Mornay Fülöp az első protestáns hitvédő, ki a kereszténységet a hitetlenek ellenében védelmezte. Még nevezetesebb ez irányban Grotius Hugo műve: De veritate religionis christianae. Lugd. Bat. 1627., mely számtalan nyelvre lefordíttatott. labbadie továbbfejlesztette Grotius munkáit (Sur la vérité de la religion chrétienne, Rotterdam 1684).

Forrás: Pallas Nagylexikon