Hitvestársi öröklés

(successio conjugalis). Első ezt rendező törvényünk az 1687. XI. t.-c., amellyel in bonis pignoratitiis, et rebus mobilibus inter maritum et uxorem sine liberis et testamento decedentes, mutua et reciproca ad invicem observanda successio statuitur, amelynek értelmében tehát az elhunyt hitvestárs zálogjavaiban és ingó vagyonában (tehát az ősi vagyon kizárásával a szerzeményekben) a tulélő hitvestárs örökölt, ha az elhunyt után sem gyermek, sem végrendelet nem maradt. Ujabban a H.-t az országbirói értekezlet 14. §-a akként szabályozta, hogy H.-nek van helye: a) a szerzeményi javakban, ha leszármazó egyenes örökösök nincsenek; b) az öröklött javakban, ha sem leszármazó, sem felmenő, sem oldalagos örökösök nincsenek. A H. törvényes öröklés feltétele tehát, hogy az örökhagyó nem végrendelkezett.

Forrás: Pallas Nagylexikon