Hivatás

1. H. kegyelme (gratia vocationis), a léleknek istentől beléje oltott és neki ajándékozott hajlama a hitre és örök üdvösségre szóló közönséges életnél tökéletesebbre, amely egyuttal alapja és kezdete az ezen életnem kötelességeinek betöltésére szükséges kegyelmek láncolatának; p. hivatás a papi, szerzetesi életre. - 2. H. (talentum), az ember természetében, fizikumában rejlő és tovább fejlesztendő készség tehetségeit a gondolkodás és cselekvés bizonyos terén némi könnyüséggel érvényesíteni; p. hivatott szónok, hivatott kézműves. - 3. H. (finis) a teremtő, vagy a törvények által valakire vagy valamire ráruházott feladat; p. az államnak hivatása a közrend fölött őrködni.

Forrás: Pallas Nagylexikon