Hizlalás

az állati test hús- és zsirtömegének bő táplálás által való szaporítása. A hús-H. főleg a hús szaporítását célozza, ellenben a zsir-H. főleg zsirt szándékozik termelni. Hús-H. csak növendékállatokban lehetséges, mert csak azok képesek uj izomszövetet létesíteni, a megnőtt állatok ellenben csak csekély mértékben, és főleg csak azáltal szaporítják hústömegüket, hogy az izmok zsirral szövődnek át. A zsir-H.-t fél- és teljes H.-ra osztják. Fél-H. az, midőn csak addig hizlalják az állatokat, mig a hús mértékletesen szövődik át zsirral; a teljes H.-nál ellenben részben a húsrost maga módosul, részben pedig tömeges zsir rakódik a testre. A teljes H.-t a sertésen a ludon eszközlik. A test a H.-nál nemcsak gyarapodik, de javul is (finomodik), azonban utóbbi nem történik a testen mindenütt egyenlően, mert egyes hústájak többet javulnak, mint mások; a hizlalt állaton tehát nagy eltérés van az egyes hústájak minősége között, ellenben a sovány állat húsa a testen mindenütt egyenlő. Legfeltünőbben javul a H.-nál a vesepecsenye s a fartő, kevésbé a rostélyos, lapocka és vastagin, még kevésbé a tarja, vékonyoldal, középszegy, szegykötés és dagadó, legkevésbé a nyakon levő hús. Ebből kitetszik annak jogosultsága, hogy a mészárosok nagobb városokban testtájak szerint állapítják meg a hús árát, hogy p. a vesepecsenyét 2-3-szor drágábban adják el, mint a nyakhúst. A H.-nál használt takarmány szerint megkülönböztetnek tej-, legelő-, moslék-, répa-, szemes-H.-t stb. A tej-H. ujabban a tejgazdaságok fellendülése óta nyert fontosságot, mert a tejhulladékok gyakran csak borju- és malac-H. által értékesíthetők. A legelő-H. csapadékdús országokban (Eszaknyugat-Európában) üzetik legkiterjedtebb mértékben, mig nálunk legelőink minősége folytán szarvasmarhát csak vidékenként, ürüket átalánosabban javítanak a legelőn. A moslék-H.-t szeszgyárosaink gyakorolják, vannak, kik 5000 marhát is hizlalnak egy évben. A mezőgazda inkább még csak kiselejtezett marháját hizlalja és pedig télen répa, széna, szalma, dara s kereskedelmi takarmányok segélyével. A szemes-H.-t leginkább sertéssel (p. Kőbányán) és baromfival üzik. Az állat a H. kezdetén jobban gyarapodik, mint később. Ezért csak addig célszerü a H.-t folytatni, mig a súlygyarapodás értéke a megetetett takarmány értékét fölülmulja, vagy a termék finomodása fizeti meg a H. költségeit. A súlygyarapodás megtudása végett szükséges, hogy a nagyobb hizlaló marhamérleget szerezzen be. Magától érthető, hogy a hizókkal annyi takarmányt kell etetni, amennyit meg tudnak enni és emészteni, sőt ezeket az által kell előmozdítani, hogy a takarmányt lehetőleg izletes és könnyen emészthető alakban etetjük. Igen fontos továbbá, hogy a hizók kényelmes istállóban legyenek elhelyezve, hogy szeliden bánjanak velük, jól ápoltassanak és hogy lehetőleg keveset nyugtalanítsák őket.

Forrás: Pallas Nagylexikon