Hmelnickíj

1. Ivanovics Miklós, orosz drámairó, szül. Szt. Pétervárt 1789 aug. 11., meghalt u. o. 1846 szept. 8. Volt külögyminiszteri tolmács, aztán katona, majd belügyminiszteri hivatalnok, végül pedig egy ideig szmolenszki, majd arhangelszki kormányzó, mignem 1838.visszavonult s azóta Szt.Pétervárt élt. Különösen mint vigjátékiró tünt fel. Felemlítendő enemü munkái: Carszkoje Szlovo (A cár szava); Ruszkíj Fauszt (Orosz Faust); Karantin (Vesztegzár); Govorún (Fecsegő); Njerjesiteljny (A határozatlanok); Vozdusnyje zámki (Légvárak). Összes művei 3 kötetben 1849. jelentek meg Szt. Pétervárt.

2. H. Mihajlovics Bogdán, a zaporog kozákság hetmanja, szül. 1593., megh. 1657 augusztus 25. A lengyel hadseregben szolgált s II. Vladiszláv király hibalmas embere volt, de ennek kegyéből kiesvén, honfitársaihoz, a Dnjepr melletti zaporog kozákokhoz menekült, akik közt mihamar vagy tekintélyre vergődött. II. Vladiszláv halála után H. rávette a kozákokat, hogy Lengyelországtól szakadjanak el, magát hetmanná választatta, megverte a lengyel hadsereget és kegyetlen pusztítások közt elfoglalta Podoliát és Volhyniát; 1649. Lengyelország kénytelen volt őt független hetmannak elismerni. Minthogy azonban Kázmér király ismételten megkisérlette a kozákok visszahódítását, H. előbb a törökkel szövetkezett, majd 1854. Alexej orosz cárral oly szerződést kötött, melynek értelmében ő elismerte az orosz cár fenhatóságát, másfelől pedig az orosz uralkodó a kozákok eddigi szabadságait és jogait továbbra is fentartani igérte. Emiatt a törökök és lengyelek szerfelett felháborodtak s mikor H. meghalt, azt gondolták, hogy a törökök megmérgeztették. Utána ifjabbik fiát, Györgyöt választották meg hetmannak, de midőn ez 1660. Oroszországtól elszakadni és Lengyelországhoz visszamenni akart, népének nagyobb része elpártolt tőle s hiába igyekezett azután méltóságát megerősíteni, ugy pusztult el sikertelen csatáiban. H. Bogdán emléke mai napig is igen népszerü a kozákság közt s 1878. szép lovagszobrot emeltek neki Kijevben.

Forrás: Pallas Nagylexikon