Händel

György Frigyes, német zeneszerző, szül. a Saale folyó melletti Halleban 1685 február 25., megh. Londonban 1759 nov. 14. Nyolc éves korában már a szász weissenfelsi herceg csodálta orgonajátékát, s ennek közbenjárására engedte meg 72 éves apja, hogy Zachau orgonás a fiut rendszeresen oktassa. Az apa 1696. bemutatta H.-t a berlini udvarnál, hol Bononcini és Ariosti bámulták rögtönzését s azt ajánlották, hogy Olaszországban tökéletesítse képességeit. Apja halála (1697) után H. egy évig orgonás volt, majd Hamburgban 1705. Nerót és 3 más dalművét előadatta s 1707 óta Firenzében, Rómában, Velencében járt és adatta elő operáit; Lotti, a Scarlattiak, Corelli ésStefani apát barátságát megszerezte, emezzel Hannoverába ment 1710-ben családjához; a választó-fejedelem karnagya lett, de szabadságot kérve, csakhamar meglátogatta Angliát, hol a már hires H. operáit az olasz dalműtársaság játszotta. 1712. végkép Angliában települt le, hol az 1713-iki békekötéskor irt Utrechti Tedeum óta Purcell korlátlan tekintélyének lett örököse. Uj szakasz H. életében az 1719-1740. évek dalműköltése; az addigi 9-hez még 28 dalművet irt, részben az 1719-28-ig királyi támogatással fennállt dalműháznak (Royal academy of music), majd az 1729-1732-ig élt Heidegger-félének, majd az 1733-37. maga által bérelt Coventrgarden szinháznak. A nagy szellemi munka szélhüdésre vezetett, de ebből H. nagyon hamar kigyógyult, s innét lázasan komponált; alkalmi operatársulatokat szervezett, de egyéb zeneműfajokban is sokat dolgoztt. A tisztán hangszerekre irt zenemüvei is jórészt ebbe a korszakba esnek: 12 hegedü- (egyszersmind fuvola-) szonáta, 13 pedig 2 hegedüre; 5 nagy (u. n. oboa-) versenymű, 5 más zenekari mű, 20 versenymű orgonára, 12 pedig vonóshangszerekre; számos suite, ábránd, fuga orgonára vagy zongorára. remekműveinek sora az 1741-ben 24 nap alatt irt Messiahval kezdődik; ezt az oratoriumot először Dublinben adta elő, majd Londonban, hol 1749 óta évente előadták a talált gyermekek kórháza javára jelentékeny haszonnal, mely 28 előadás után 10000 font sterlinget tett. Ujabb, a maguk nemében mintaszerü oratoriumai: Samson, Semel, Herakles, Belsazar. Alkalmi oratorium (1745) a cullodeni győzelem emlékére, Makkabeus Judás, József, Józsua, Alexander Balus, Salamon, Zsuzsánna, Theodora, Sephtha 81751). Ekkor már előre látható volt, hogy megvakul, de ze nem akadályozta H.-t abban, hogy folyton versenyezzen (még halála előtt egy héttel is) és maga játssza műveinek orgonaszólamát. A Westminster-apátságban temették el; szobrát még életében elkészítette Roubillac. Az angolok a maguk nagy nemzeti zeneszerzőjének tartják, mert iránya, fejlődésmenete: egészen pályájának, környezetének, a közönség szükséglete és izlésének hatása alatt állt s Purcell, a telivér angol zeneszerző, H. példaképe volt. Egy eredményre nem jutott angol társulat kezdeményezése után a Chrysander alapította német Händel-társulat 1859. fogott hozzá H. összes műveinek kiadásához, s 1894. fejezte be a 100. kötettel.

Forrás: Pallas Nagylexikon