(Castor L.,), a rágcsáló emlősök rendjében a hódfélék
családjának egyetlen neme. Régen két faját különböztették meg, nevezetesen az
európait és kanadait, manapság azonban e kettőt egyesítik. A közönséges hód (C.
Fiber L.) 75-95 cm. hosszu, 30 cm. magas, farka 30 cm. Törzse erőteljes, háta
ives, nyaka rövid és vastag, feje rövid és tompaorra; szemei kicsinyek, fülei
rövidek; lábai rövidek, erősek, öt ujjuak, a hátulsók uszóhártyásak, farka
lapított, 20 cm. széles, csúcsa kerekített, szélei élesek, fölülete pikkelyes;
bundája hátán sötét barnásszürke, hasán világosab. Régebben igen elterjedt volt
s minden világrészt lakott a 33 és 68° északi szélesség alatt; de Európában ma
már csak igen kevés helyen él. Hazánkban egy időben meglehetősen gyakori volt,
de az 50-es évek óta egyetlen példánya sem került elő, valószinüleg teljesen
kiveszett. Szibériában az Ob és Jeniszei folyók mentén tenyészik;
Észak-Amerikában még most is meglehetős gyakori, de becses bundájáért és
castoreum név alatt árult mirigyváladékáért nagyon pusztítják. A nagyobb folyók
partjain tanyázik, ahol metszőfogaival levágott fákból, gallyakból és iszapból
hangyabolyforma, néha 2-3 m. magas lakásokat épít. A lakások bejárata a viz
alatt van, de a lakórészek a viz fölött. A vizben ügyesen uszik s a viz alatt 2
percig is elül; a szárazon két hátulsó lábára áll és farkára támaszkodik.
Tápláléka fakéregből, gallyakból, gyümölcsből, gyökerekből áll. Fogságban
meglehetősen szelid természetü és sokáig él. Husát megeszik. Leginkább éjjel
dolgozik.
A castoreum orvosi célokra használt állati anyag, száraz
állapotban sárgásbarna, májszinü, porhanyó, kesernyés izzel és rendkivül
átható, nem kellemes szaggal. Ez az u. n. castoreum americanum; de van
castoreum sibiricum (moscoviticum, russicum, europaeum, szibériai castoreum) is,
mely azonban ritkábban fordul elő a kereskedésben. Borszesszel kezelve az
utóbbi 60-68 %-ot veszt súlyából, mig az amerikai csak 45-50 %-ot, mindkettő
olykor szárított vérrel, földdel és gyántás anyagokkal fertőzött. A castoreum
fő hatórésze a halványsárga szinü illatos olaj, állítólag karbolt, benzoésavat
és szalicint is foglal magában; továbbá castorin nevü zsiros anyag, osmazom
(enyvszerü), szénsavas ammonium és gyánta. A castoreumot ugy tekintik, mint a
beteges idegrendszerre ható szert, ezért is főleg hiszteriás nők görcsei ellen
rendelik; de mint izgatót is, kimerültséggel járó bajok ellen. Orvosi értéke
különben sülyedőben van.
Forrás: Pallas Nagylexikon