Hod?a

Mihály, hirhedt tót nemzetiségi agitátor és iró, született Raksán (Turóc) 1811., meghalt Teschenben 1863-ban. Iskoláit Rozsnyón, Eperjesen, Pozsonyban, a teologiát Bécsben végezte. 1837 óta 1848-ig liptó-szt.-miklósi ág. ev. lelkész. A szabadságharc után császári kegydijat huzott haláláig. Népe iránti szereteténél csak a magyarok elleni gyülölete volt nagyobb. Már tanuló korában szenvedélyes költeményeket irt nemzetéhez s mint lelkész beszédével és tollával széleskörü agitációt kezdett meg a tót irodalom felkarolására és a tót nemzetiségi érzület feébresztésére. Az irodalomban a Bernolakisták ellen fellépő Sturhoz csatlakozott s ennek győzelemre juttatásában jelentékeny része volt. A szabadságharcban Hurbannal és Sturral együtt szervezte a tótok fegyveres lázadását, de kevés sikerrel. Irodalmi működése főleg a napi-kérdésekhez való hozzászólásra, illetve a röpiratok irására szorítkozott. Ismertebb művei: Dobré slovo slovákom súcím na slovo (Jó szó a szóra érdemes jó tótokhoz, Lőcse 1847); Epigenes slovenicus, Tentamen ortographic slovenicec (u. o. 1847; Vitairat a tót nyelv ügyében); Der Slovák. Beiträge zur slavischen Frage in Ungarn (Prága 1848); Nepi palenku (Ne igyál pálinkát, Besztercebánya 1846); Hlas k národu slovenskému (Hang a tót néphez, Prága 1848).

Forrás: Pallas Nagylexikon