Hodászi

Lukács, ref. püspök, szül. Nagyváradon, megh. Debrecenben, 1613 máj. 13. Tanult szülőhelyén, honnan 1580. Vittenbergába ment. Itt 1582 ápr. 14. a magyar tanulók cétusának szeniorává tették. Tanult Heidelbergában is, azután pedig hazatért s 1585. ecsedi lelkész és Báthory István udvari papja lett. Később debreceni lelkésszé választatott s 1597 elején mint esperes vett részt a tasnádi közzsinaton. Még 1600 végén is Debrecenben volt, de midőn 1604 febr. 22. a csengeri közzsinat a tiszántuli egyházkerületnek püspökévé választotta, mint ismét ecsedi lelkész említtetett. Ekkor azonban ujra visszament Debrecenbe s ott működött haláláig, mi prédikálás közben érte. Püspöki hivataloskodásának legérdekesebb mozzanata a Szilvásujfalvi Imrével folytatott viszálkodás volt, ki independens irányban a püspöki igazgatás ellen kelt ki s e meggyőződéseért előbb börtönnel, utoljára pedig számüzetéssel lakolt. H. működése különben főleg a lelkészi állás érdekeinek megóvására és biztosítására irányult. Művei: Assertiones orthodoxae de potestate ecclesiastica. (Debrecen 1611); Halotti beszéd Báthory István felett (u. o. 1615); Üdvözlő verseket irt Gyarmathi Miklós és Derecskei Ambrus műveik elébe.

Forrás: Pallas Nagylexikon