Hodinka

Antal, történetbuvár, szül. Ladoméron (Zemplén) 1864 január 13-án. Iskoláit Mármaros-Szigeten, Ungváron és mint a központi papnövelde növendéke, Budapesten végezte. Majd a nemzeti muzeumba került és aztán Bécsbe, hol a diplomatikai s paleografiai, valamint a szláv filologiai szemináriumban folytatta tanulmányait. Ezek után a közös pénzügyminisztérium levéltárába, végre pedig a csász. és kir. családi hitbizományi könyvtárba nevezték ki. Számos becses levéltári anyagot publikált, különösen a déli szlávok történetéhez. Már első témáját is, mely Egyházunk küzdelmei a bosnyák bogumilokkal c. alatt megjelent, a déli-szláv történetből merítette. (Ezt a munkát a Fraknói-dijjal jutalmazták, megjelent a budapesti szeminárium irodalmi iskolájának kiadványai között.) Önálló dolgozatai sorából kiemelendő: A szerb fejedelemség viszonya Magyarországhoz (Történ. Tár XII. 1889). Továbbá: Thomasi Péter velencei követ jelentései 1437-62. Magyarországról (Magyar Könyvszemle 14. köt.); Giustiniani velencei követ jelentéseiből 1500-1503. (u. o.) 14.); Magyarországra vonatkozó oklevelek olasz levéltárakból (u. o. 14. köt.) Végül a XII. század bizanci történetéből (u. o.); Borics életrajza (u. o.); A szerb történelem forrásai és első kora c. uttörő kutfőtanulmány (mely a Történeti Tárban 1891 és 1892. látott napvilágot). Lefordította azonkivül az orosz krónikáknak Magyarországra vonatkozásu részeit (Történ. Tár XII. 1889) és lemásolta a Konstantinápolyban járt tudósok által felfedezett Svetostefanski Xrisovulj-t, a melyet azután Jagic bécsi tanár adott ki (Uros István király chrysobulja, Bécs 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon