Hódmező-Vásárhely

Törvényhatósági joggal felruházott város Csongrád vmegyében, a Tiszától K-re 5 kmnyire s a Hód-tavi csatorna mellett; egyike az Alföld legnagyobb városainak, mely 85 m.-nyi magasságban teljes sikságon fekszik s az árvizek ellen a várost övező töltésekkel van védve. H. az alföldi nagy kiterjedésü községek jellemét viseli magán, ujabb időben azonban gyorsan csinosodik s mindinkább városias jelleget ölt magára. Van járásbirósága és adóhivatala, kir. közjegyzősége, népbankja s 2 takarékpénztára (az oszt.-magy. bank itt mellékhelyiséget tart fenn), vasuti állomása, posta- s táviróhivatala, postatakarékpénztára. Tanintézetei az ev. ref. főgimnázium, községi polgári leányiskola, 3 szakiskola (közte alsó földmíves iskola), 42 elemi s 1 felső népiskola, s 6 óvoda. Ipara s kereskedelme csak ujabban vesz nagyobb lendületet, 1894 óta cukorgyára van. Lakói főleg földmiveléssel s állattenyésztéssel foglalkoznak s a szarvasmarha és lóállomány igen nagy és jó; a gyümölcstermelés szintén jelentékeny; a nép zöme birtokos, földműves és napszámos munkás, a H.-i göröncsérek, kovácsok, bognárok és ácsok azonban messze földön hiresek. Lakóinak száma 1850-ben 33.090 volt, 1870-ben 49.153, jelenleg 55.475 lélek, majdnem kizárólag magyar (csak 178 német s 158 tót) s hitfelekezet szerint tulnyomóan református (36.721), továbbá 13.872 róm. kat., 2277 ág. evang. s 1574 izraelita.

Lakházainak száma 10.358. Óriási határa (76.049 ha.) kitünő televényföld, mely kivált sok és jó buzát terem. H. városa az elmult századokban sokat szenvedett; IV. László a Hód-tó parján verte meg a kunokat, utóbb törökök, tatárok és rácok pusztították el. A török hódoltság előtt 18 község állott H. helyén s ezek szétszórt lakói szállták meg a XVIII.sz. végén a mai H. területét. Ekkor gróf Bercsényi Miklós volt földesura, de 1702. a királyi fiskus foglalta el s királyi adomány gyanánt gr. Schlick Lipótnak adta. A beálló zavarok folytán azonban Schlick nem vehette át H.-i javait s igy 1710. Bercsényi gróf Károlyi Sándornak engedte át. Ebből hosszas perlekedés keletkezett, mely csak 1722. ért véget, amidőn Károly H.-t 30.000 rénes frtért a csongrádi uradalommal a maga részére megváltotta. A város azután gyorsan vagyonosodott és a haza oltárára is sokat áldozott. Ujabban nevezetessé lett az itt ásott 2 ártézi kut által, melyek H.-t és fürdőjét jó vizzel látják el. 1894 ápr. munkás-zavargás tört ki, mely a katonaság erélyes beavatkozását tette szükségessé. A zavargás szitóit elfogták s 1895 március 16. közülök 25-öt elitéltek, 1895. elején inségesei részére gyüjteni kellett.

Forrás: Pallas Nagylexikon