Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hoffmann... ----

Magyar Magyar Német Német
Hoffmann... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hoffmann

1. Károly, katolikus pap és egyházi iró, szül. Csonoplyán (Bács) 1848. január 6. Gimnáziumi tanulmányait Baján és Kalocsán, a teologiát Bécsben, a Pázmáneumban végezte. 1871 jul. 26. szentelték pappá. 1875. Kalocsán liceumi helyettes tanár, papnöveldei tanulmányi felügyelő s a szentszéknél szegényvédő, 1879. rendes tanár s a bécsi egyetemen a hittudományok doktorává avattatott. 1887. zsinati vizsgáló, 1888. kulai plébános, 1890-ben főtankerületi érseki hiv. iskolalátogatóvá neveztetett ki. 1894. zeermonostori, máskép pusztaszeri cimzetes apáttá nevezték ki. Irodalmi munkássága: a Bácska hetilapba több értekezést irt a kalocsai egyházmegye speciális patronátusi viszonyairól; a Kalocsai Néplapba nevelés és módszertani, a Magyar Államban házasságjogi cikkeket.

2. H. Pál, jogtudós, szül. Nagymartonban (Sopron vmegye.) 1830 febr. 25. A középtanodai és az akkoron u. n. bölcsészeti tanfolyamot Győrött, Sopronban és Szombathelyen, a jogi tanulmányokat Pozsonyban és Bécsben végezte. Három évet töltött birói gyakorlatban s 1860. a budapesti egyetem jogi karától tanári képesítést nyert és azután 3 féléven át ugyanannál mint magántanár tanított. 1862-64. a kassai, 1864-66. a pozsonyi királyi jogakadémián mint a római és egyházi jog nyilvános rendes tanára működött, azután pedig a budapesti királyi egyetemhez a római jog nyilvános tanárává nevezték ki. E minőségben működött 1893 juliusig, amidőn nyugdijazását kérte. H. egyike volt a legnépszerűbb tanároknak s nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Önálló művei: A római magánjog rendszere mai érvényében (Pandekták, három kiad., 1858-73); Justinianus császár Instlitutióinak négy könyve (ford., 1864); A jog lénye (1864, akadémiai székfoglaló); A közönséges és magyar részszerü egyházjog alapvonalai (1865); A római jog külszerü történelme és a római perjog (1868-72,2 kiad.); Institutiók (1875); Általános magánjogi törvénykönyvek tervezete Magyarország számára. I. közlemény. Általános rész (1871, az igazságügyminiszter megbizásából); A specificatio, magánjogi értekezés (akadémiai értekezés, 1890); A birtoki jogtan kétségei (akadémiai székfoglaló 1892). H.-t a magyar tudományos akadémia 1863. levelező, 1890. rendes tagjává választotta. Azonkivül tagja a párisi Société de législation comparée-nak (1876) s elnöke volt (1873) a 4. magyar jogászgyülésnek. 1877-78. a budapesti tudomány-egyetem rektora volt. 1868-tól fogva a nagymartoni választókerület háromszor, a 7. fővárosi kerület 1878-tól fogva kétszer választotta meg orsz. képviselőjévé. E minőségében főleg 1870-75. szerepelt.

3. H. Sándor id., főerdőtanácsos, szül. Szélaknán (Hont vármegye) 1842., megh. Budapesten 1892. Tanult Selmecbányán, Vácon, Esztergomban, Besztercebányán, a felsőbb erdészeti államvizsgát Budán 1864. tette le. 1867. a pilis-maróti közalapítványi uradalomban erdészhelyettesnek nevezték ki. 1868. áthelyezték Pilis-Szt.-Keresztre. Itt irta a közalapítványi erdőgazdaság kezelését megrovó s alapos tudásra valló cikkeit, melyek az akkori kultuszminiszter báró Eötvös József figyelmét sem kerülték ki, aminek eredménye az lett, hogy a fiatal bátor erdészt 1870. a vallás- és közoktatásügyi minisztérium gazdasági osztályába redelték be az alapítványi erdészet szervezésére, 1871. az alapítványi erdészeti osztály főnökévé, 1873. I. oszt. miniszteri titkárrá, 1879. kir. főerdőtanácsossá nevezték ki s ujraszervezte a közalapítványi erdészetet. Irodalmi működése egy évfolyam Erdészeti zsebnaptárra, a közalapítványi erdők ismertetését tárgyazó kiállítási füzetekre s az Erdészeti Lapokban irt cikkekre terjed ki. A fővárosi közigazgatási erdészeti bizottság elnöke, az országos erdészeti egyesület válsztmányi-, az erdészeti államvizsgáló bizottság rendes tagja volt. Megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, s a III. osztályu vaskorona-rendet.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is