Hofmann

Károly, geologus, szül. Ruszkabányán (Krassó-Szörény) 1839 nov. 7., megh. Budapesten 1891 febr. 21. Az elemi és középiskolai tanulmányait Temesvárt és Bécsben végezte. 1856-57. a bécsi műegyetem technikai osztályában, majd 1858. a karlsruhei (Baden) mekanika-technikai iskolában folytatta tanulmányait, mig 1858. a freibergi (Szászország) bányászati akadémiára iratkozott be és itt 2 évet töltött. 1860-63. a heidelbergi egyetemen bölcsészetkari hallgató volt, 1863. ugyanitt bölcsészettudorrá lett. 1864. a budai műegyetem ásvány- és földtani tanszékére lett rendes tanárnak kinevezve. 1869. az ujonnan alakult földtani intézethez neveztetett ki főgeologusnak, a magyar tudományos akadémia levelező tagja volt. Főbb munkái: A zsilvölgyi szénteknő (1867); A szigligeti bazalttufák és a bazalt-breccia palagonittartalmáról (1867); A buda-kovácsii hegység földtani viszonyai (1871); Lystriodon splendens uj lelethelyéről Erdélyben (1870); Ásványtani közlemények a Vihorlat-Guttin trachyt-hegységnek keleti részéből (1871); A Vihorlat-Guttin-hegység némely quarctartalmu trachytjának plagioklas-kristályairól (1873); Adalék a budakovácsi helység másodkori és régibb harmadkori képződései puhány-faunájának ismeretéhez (1873); A déli Bakony bazaltkőzetei (1878); Buda vidékének némely ó-harmadkori képződéséről (1880). Ezen kivül több jelentést irt az évenkint foganatosított földtani fölvételeiről.

Forrás: Pallas Nagylexikon