Hőfoghatóság

(fajhő, hőkapacitás), azon hőegységek száma, melyek szükségesek, hogy valamely test 1 kilogrammnyi tömegének hőmérséklete 1 °C.-szal emeltessék. Mivel a viz 1 kg.-jának 1 °C.-szal való melegítésére egy hőegység (l. o.) szükséges, a viz hőfoghatósága 1 kaloria (egység). Némelyek a H.-tól megkülönböztetik a fajmeleget. Ezek az utóbbi alatt azon melegmennyiséget értik, mely vm. test mérsékletét 1 °C.-szal képes emelni, viszonyítva azon melegmennyiséghez, mely ugyanolyan súlyu viz mérsékletét képes 1 °C.-szal emelni. Ennek mértékszáma ugyanaz, mint a H.-é; de mig ezt kaloriákkal mérjük, a fajmeleg mértékszámának, mint viszonyszámnak, nevet nem adhatunk. A H. fogalmának megállapítására azon tapasztalati tény vezetett, hogy ugyanazon melegmennyiség különböző anyagok egyforma tömegeit nem hevíti egyenlő magas hőfokra. A különböző testek tehát nem képesek a meleg hatása alatt egyformán fölmelegedni s ezen, az anyagtól függő sajátságot akarja épen a H. fogalma kifejezni. Hogy különböző anyagok H.-a nem egyforma, a következő kisérletből látható: Három, egyforma súlyu golyót, és pedig rézből, ónból és ólomból, kis horgocskák segélyével felfüggesztve forró vizbe mártunk s miután a forráspontnak megfelelő hőmérsékletet fölvették, 3 mm. vastag egyenletes viaszlepényre helyezzük. Rövid idő mulva láthatjuk, hogy a rézgolyó a felolvasztott viaszrétegen átesett, mig az óngolyó a viaszréteget átlyukasztva, megakadt, az ólomgolyó pedig csak kevéssé mélyítette a viaszt. A réznek a három anyag közül legnagyobb a fajmelege, az óné kisebb, az ólomé legkisebb. A viszony közöttük körülbelül ez: 9:5:3. Ily eljárással csak összehasonlítást lehet tenni a különböző testek fajmelege között. A fajmeleg pontosabb meghatározása többféle módszer szerint történhetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon